Meglepő fejleményekről kell beszámolnom. Sokat hallottam már a sétáló cédulával járó tortúráról, ezért igyekeztem módszeresen hozzálátni a folyamathoz. Előzetes felkészülésemnek köszönhetően egy felesleges lépést sem tettem, és a káoszhoz képest igen flottul zajlott a dolog. Hozzáteszem: köszönhető ez az igen segítőkész, kedves és empatikus (immár ex-)kollégáknak is. Négy épületből kellett beszereznem több, mint 20(!) aláírást és igazolást a kilépéshez, és a helyzet az, hogy ez egyáltalán nem volt olyan kínos és kellemetlen folyamat, mint sokan jósolták.

Részben azért, mert olyan kollégákkal találkoztam, akikkel egyébként ritkán volt módon, másrészt meg azért, mert több hónapja tartó, módszeres állásvadászatomnak köszönhetően már van hely, ahol tárt karokkal - bár kisebb zsebekkel - várnak. A sors kifürkészhetetlen, egyik kezével pofon vág, a másikkal cirógat. Ezúton is igyekszem megnyugtatni mindenkit, hogy van élet az államigazgatáson kívül, de azért rózsaszín álmokat ne kergessen senki. Keresni kell, kitartóan, merészen, bevállalósan, és nem meglepődni, amikor a három körös válogatás után a bértárgyaláskor az ember fejéhez vágják, hogy "ez nem egy minisztérium".

Sajnos a házban - részben az Index cikke miatt - újabb sajnálatos események történtek, amelyekről csak azért nem írok részletesebben, mert nem szeretném, ha a kollégáimnak még több megaláztatást kéne elviselniük. Mindenesetre együttérzek minden ide-oda költöző  munkatársammal, és rendkívüli dolognak tartom, hogy ilyen körülmények között is képesek magas színvonalú munkára úgy, hogy közben még egy-egy mosolyra is futja tőlük.

Mindenesetre fontos, hogy ne veszítse el senki a tartását és a lelkierejét, mert ami eddig volt, az kismiska ahhoz képest, ami jön. A költségvetés a kormánytól lassan megszokott stílusban készül, és jobb, ha senki nem lepődik meg, ha januártól felgyorsulnak az elbocsátások. A mennyiség és a minőség még kérdés, de lesz még itt még nemulass. És ezúttal egyáltalán nem biztos, hogy az jár jobban, aki marad. Mert a változás szele helyett itt inkább orkánról van szó... Ami egyelőre csak (ki)söpör és pusztít.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.