Új hét, új izgalmak. Nagy lépésekre egyelőre nem lehet számítani, ráadásul a kormány augusztus 2-24. között igazgatási szünetet rendelt el - ami tovább lassíthat minden ügymenetet, így a kirúgásokét is. Azért mindig vannak "előremutató" - vagy inkább ajtót mutató - apróságok.

Pénteken például szép csendben örök nyugalomra helyezték a sokat vitatott és sokak által utált TÉR-t, pedig annak megvolt az az előnye, hogy minden ktv-re vonatkozott, nem csak a kiváltságosokra. Aki lassú/kekec/lusta/béna volt, kanyit sem kapott, aki meg átlagon felül adott bele mindent, azt díjazták. Mindenki munkáját kellett értékelni - és ha ez nem is volt feltétlenül objektív, mégicsak figyelték bizonyos szempontok alapján az ember teljesítményét, és azoknak is volt esélye kitűnni a szürkeségből, akik nem voltak bizalmasok vagy nyalósok. Biztosan megtalálják majd a módját, hogy a jövőben is jutalmazzák, akit arra méltónak gondolnak, másrészt viszont erre az értékelési rendszerre tényleg nem lesz szükség, hiszen az új jogszabályok szerint az lesz az elismerés, hogy megmarad a jól teljesítők munkaviszonya, aki pedig lassú/kekec/lusta/béna lesz, elvileg szó nélkül ki kell rúgni, akárki fia, borja. Eddig jutalmazhatták, aki kiválóan dolgozott, mostantól meg büntethetik, aki nem. Mindkettő mögött van ráció, csak az üzenet más. Az egyiknél a szakmai és anyagi elismerés lehetősége motivál a jobb teljesítményre, a másiknál meg a munkahely esetleges elvesztése.

Ami még érdekes lehet, hogy a múlt héten a nyugdíjasoknak megüzenték (ismét csak szóban), hogy készülhetnek az igazi nyugdíjas életre. Amivel amúgy mélységesen egyetértek. Kidolgozták magukat, itt az ideje a jól megérdemelt pihenésnek, adják át szépen a helyüket a következő generációnak. Furcsa, hogy ez itt mégsem olyan nyilvánvaló. Noha ezt a létszámcsökkentési trükköt már a korábbi nagy leépítéseknél is sikerrel alkalmazták, valahogy mindig elég szép számban maradnak olyanok, akik nyugdíjasként tovább pörögnek a közigazgatásban, mert nélkülük leállna a gépezet, mert mi, fiatalabbak nem tudjuk (megtanulni) azt, amit ők tudnak. Jó, biztos megvannak az érzelmi és racionális okai is annak, ha valaki nem akar még visszavonulni, sőt olyanról is tudok, hogy valakit nem hagytak.

Mindez azonban mostantól szintén lényegtelen, mert pártunk és kormányunk mást akar - vagy legalábbis másokkal. Meglehet, hogy valaki újfent kiszámolta, hogy olcsóbb az államnak egy nyugdíjas nyugdíjas, mint egy közszolga nyugdíjas. Persze a legfőbb ok nyilván az, hogy a nyugdíjasoktól könnyű megszabadulni. Ők nem fognak rinyálni, nem fordulnak a szakszervezethez, nem lesznek munkanélküliek, nem indítanak munkaügyi pert, nem kerülnek komolyabb egzisztenicális válságba, nem kell miattuk magyarázkodni, hiszen igazából nem is számítanak kirúgottnak. Az adófizetőknek is elfogadhatóbb, ha nem a nyugdíjasok bérét, hanem az árát fizetik.

Nyilvánvalóan jobb lenne, ha segélyek helyett (nyug)díjakat finanszíroznának az államkasszából - de hát ez a közszféra esetén csak a pénz tologatása egyik zsebből a másikba. Csak az nem mindegy, hogyan döntik el, kinek a nadrágján van az a zseb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.