Új hét, új - immár nemzeti - tanév, új közighivatalok, új vezetők, új tervek, micsoda pörgés, micsoda forradalom. Annyi minden történik. Máshol. Mert nálunk aztán semmi.

Szinte már sztoikus nyugalommal járok be az irodába (munkahelynek épp nem nevezném), és teszem a nagy semmit, tudván, hogy ha eddig nem adtak feladatot, valószínűleg ezután sem fognak. Csak azt a kollégámat sajnálom, aki az újakkal van egy szobában, mert ők ugyan fuldokolnak az akták alatt, mégsem kérnek és nem is fogadnak el tőlünk segítséget -  így aztán a köztük ücsörgő régi motoros még tőlünk is jobban szenved a semmittevéstől. Ma már azon ötleteltünk, miként lehetne felgyorsítani a cél, értelem és hasznos ténykedés nélkül igen lassan cammogó időt a munkahelyünkön - szerencsére ezzel is elment egy óra...

A folyosón hallottam, hogy elkezdték összeírni, ki hány éves, és mennyi szabadsága van. Ez már akár utalhatna valamire, bár viccesnek tartom, hogy most kezdik el összegezni az ilyen jellegű adatokat. Szegény személyzetisek kezdenek az őrület határára kerülni, mert össze-vissza kapják az utasításokat, most rögtön, de azonnal kell önhibájukon kívül hetek óta húzódó ügyekre valahogy pontot tenniük. A minap az a sokat próbált, ám egyre gyűröttebb háreres is kifakadt, hogy még sosem kellett ilyen káoszban dolgoznia, a picsába is, majd hosszasan kért elnézést a durva káromkodás(sic!) miatt, és pironkodva ismerte be, hogy mostanában egyre többször jön ki belőle, hogy picsa, picsa, picsa.

Egyik kollégám még a múlt héten elkapott egy új vezetőt, akinek elvileg igen sok köze van lenne hozzánk, ugyan mondja már meg, velünk mégis mit terveznek. Az illető közölte, hogy nem ő az illetékes, hanem más. A megnevezett illető meg az mondta, hogy neki nincs információja, és különben is, az előzőleg megkérdezett vezetőhöz tartozunk. Egyértelmű, hogy mi már csak felesleges és zavaró tényezők vagyunk, senki sem vállal minket. Mi vagyunk az ismeretlen tartalmú befőtt a legfelső polcon, amiről mindenki tudja, hogy ott van, de mivel túl bonyolult megnézni, mi is van az üvegben, inkább hagyják, hadd egye ott a fene, majd valaki más elintézi. Persze arról sincs elképzelés, mégis ki legyen az a valaki. De hát mit vár az ember egy olyan minisztériumtól, ahol három hónap is kevés volt ahhoz, hogy egy nagyjából használható SZMSZ-t összehozzanak. Nagy tárca ez kérem, nem megy az ilyesmi máról holnapra. Türelem, türelem. Addig meg elvagyunk, mint a befőtt. Úgy látszik, elég nagy az állam kamrája nekünk, kihasználatlan régieknek is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.