Sokunk számára ez a hét is kellemetlen semmittevéssel telt el, de úgy tűnik, ez senkit sem érdekel ennél a tárcánál. Egyszerűen föl nem foghatom, hogy fordulhat elő ilyesmi ezekben a „forradalmi” időkben – de nyilván olyan kis pont vagyok, olyan kicsike láncszem a nagy gépezetben, hogy esélyem sincs megérteni, átlátni azt, mi a jó abban, hogy  köztisztviselők, pardon kormánytisztviselők tucatjait fizetik, és cserébe nem dolgoztatják.

Máshol a kirúgandókat elküldték kényszerszabadságra vagy legalább közölték velük, hogy hamarosan leépítik őket. Egyértelműek voltak. Nálunk viszont ilyesmi nem történt, így hát bizarr passzivitásban telnek a dologtalan hétköznapok.

Korábban a szakszervezetnek azt mondták az „egyeztetéseken”, hogy nincsenek listák az elküldendő munkatársakról, és ahogy (nem) mennek a dolgok, kezdem is elhinni. Ennyi ideig azért nem tarthat ez. Lám, a volt MEH-ben pillanatok alatt kipakolták a fölösnek ítélt embereket. Máshol az ideiglenes SZMSZ alapján hoztak létre új osztályokat, amiből részben már nyilvánvaló, kikre nem lesz szükség. Nálunk semmi ehhez hasonló nincs, tehát tényleg elképzelhető, hogy még azt sem bírták felmérni, kiket akarnak megtartani. (Olyannyira nem, hogy a minap el akartak távolítani egy igen régi kollégát, aki időközben az egyik új góré titkárságvezetője lett – úgy látszik ez elkerülte a személyi ügyekkel foglalkozók figyelmét. Volt is egy kis döbbenet.)

Azt is mondták még a szakszervezetnek, hogy a személyi döntéseket az államtitkárok hozzák majd meg, mégpedig a végzett munka színvonala, minősége alapján. Hohó!!! Itt a trükk! Mert hát hogy fogják az én munkám színvonalát megítélni, ha egyszer SEMMILYEN feladatot nem adnak, nem keresnek, nem ismernek, ha semmi módon nem bizonyíthatok??? Majd ha rám kerül a sor, az államtitkár megkérdi, és ez az ember mit csinált eddig?, hát mi nem láttunk tőle semmit, motyogják majd, akkor meg mit keres itt?, kérdezi az államtitkár jogosan, a többiek meg a vállukat vonogatják, mert igazából azt sem tudják, ki a túró vagyok. Csak egy újabb kihúzandó név leszek. Hasta la vista, baby.

Persze azért valami értelme mégiscsak van, hogy még nem rúgtak ki: folyamatos ügyfélszolgálatot látok el – méghozzá a háttérintézményeink és egyéb külsősök felé. Ugyanis sokan kérnek tőlem segítséget, mert fogalmuk sincs, kik ülnek most az adott székekben, kiktől várhatnak válaszokat a kérdéseikre, és egyáltalán hogyan lehet most az ügyeiket elintézni. Igyekszem mindenkit megfelelően eligazítani, praktikus információkkal és tanácsokkal ellátni. Attól, hogy az újak nem dolgoztatnak, még dafke is hasznos vagyok. Még közszolga vagyok. Mert akik ismernek, bíznak bennem és a tudásomban. És ez is valami.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.