A minap láttam az Egek ura című filmet, amely ugyan az idei Oscar egyik nagy vesztese volt, de attól még – vagy épp azért – érdemes megnézni. A kirúgás küszöbén állóknak meg főleg.

Még sosem építettek le, bocsátottak el, dobtak ki, ezért sokat tépelődöm azon, vajon hogyan is fog zajlani maga a folyamat. Mennyi ideig fog tartani? Meddig kell vagy lehet bejönnöm az irodába? Hogyan közlik majd? Egyáltalán: ki fogja megmondani? Kapok-e majd indoklást? Ajánlanak-e a törvény szerint kötelező másik helyet? Mi lesz a rengeteg megmaradt szabadsággal, amit a munkáltatóm miatt nem tudtam kivenni? Mire kell figyelnem? Mitől kell tartanom? Mire készüljek? Fel lehet-e egyáltalán készülni az ilyesmire?
 
Persze igyekszem majd összeszedni magam és a szükséges munkajogi információkat, hogy ne csak megtörténjen velem ez az egész. Gyűjtöm a lelkierőt is, hogy ne fájjon annyira elhagynom azt a világot, amelynek immár 8 éve a része vagyok, amelynek oly sok rendkívüli élményt, tudást, tapasztalatot és lehetőséget köszönhetek, és amelyért örömmel adtam nem kevés könnyemet, verítékemet, szabadidőmet és idegsejtemet.
 
Furcsa és felkavaró ez az egész, mert jó munkaerőnek és jó köztisztviselőnek tartom magam, soha senki hátsóját nem nyaltam: van, aki azért utált, mert komcsinak hitt, van, aki majdnem kirúgatott, mert azt hitte, a Fidesz bérence vagyok. Holott csak az általam képviselt szakterülettel szemben vagyok elfogult, csak annak az érdekeit szolgáltam és védtem körömszakadtáig - nem egyszer a főnökeimmel és sokszor az önző politikusokkal szemben. És bár önhibámon kívül sajnos nem lehetek mindenre büszke, de a tetteimért tiszta szívvel, nyílt tekintettel és egyenes gerinccel vállalom a felelősséget. Nem hagyok magam mögött semmit, ami miatt nekem személy szerint szégyenkeznem kéne. Emelt fővel távozom majd.
 
Mégis félek a megaláztatástól, a lekezelő stílustól, a bántó cinizmustól. Hogy nem emberként bánnak majd velem. Hogy olyan elvek alapján minősítenek, amelyeknek semmi köze a közszolgálatisághoz. Hogy egyáltalán nem lesznek tisztában azzal, kit küldenek el.
 
Szóval, ha már menni kell, jó lenne, ha legalább úgy közölnék, ahogy a filmben teszi Ryan Bingham: empátiával, megnyugtató hanggal és meleg, barna szemekkel. Szemtől szemben. Előre is köszönöm.

A bejegyzés trackback címe:

https://pakolunk.blog.hu/api/trackback/id/tr211831056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ainult Mina 2010.03.11. 15:35:25

Honnan tudod ennyire biztosan, hogy kirúgnak? Kabinetben dolgozol? Sajtóirodán? Politikus titkárságán? Vezető vagy? Ha egyik sem, akkor van időd még.

in.sider.in 2010.03.11. 16:03:10

@Ainult Mina: Igazad van, tényleg ráérek még ezeken rágódni. Remélhetem, hogy a helyem nem túl tetszetős, és nincs érte tülekedés. Csak egy igazi okom van aggódni, mégpedig az, hogy speciel pont nyolc éve vagyok itt. Láttam már karón varjút, és tudom, hogy ebből milyen következtetéseket szoktak levonni... Nem először fordulna elő ugyanis.

Ainult Mina 2010.03.11. 18:18:03

@in.sider.in:

Na majd ha egyszer ráérek, írok egy posztot, én hogyan készülök a küszöbön álló forradalom utáni időkre.

Pakkolo · http://pakolunk.blog.hu/ 2010.03.11. 18:25:13

@Ainult Mina: szeretettel várunk minden írást, azért is hoztuk létre a blogot, nem mi akarjuk teleírni feltétlenül. szóval ha nem dehonesztáló, mi szívesen leközöljük:)

Toportyán Féreg 2010.03.18. 19:36:00

Nos, a forgatókönyvek a következők:

1. Add le a parkolókártyát, telcsit, belépőkártyát meg hasonlókat a főnökodnek és huss. És kuss. Holnap már nem kell jönni, majd póstán kapod a papírosokat.

2. Kis lelki nyomasztás, hogy mennyire egy szar munkaerő voltál, egy szemölcs a Nemzet Pöcsén ésatöbbi, aztán meg itt írd alá. Esetleg fakultatíve kis megalázkodás avagy tiltakozás után a műsor ugyanígy megy tovább.

3. Kis lájtos bezsarolás. Itt írd alá, hogy közös erőből, avagy vergődhetsz, de akkor még kártérítési perek az okozott károkért, jegyzőkönyv ésatöbbi.

4. Érdemeim elismerése mellett, de ez már csak magasabb rangban.

5. Csak egy mél avagy levél írásban a titkárnőtől, itt köll aláírni átvetted, hogy a további munkádra nem tartanak igényt. Ez a legsunyibb.

Sztem.

Marad a keserű epe, meg a szar érzés. Hát ez van.

nyílméregbéka 2010.05.06. 13:39:30

@Pakkolo: Téged még tényleg sosem rúgtak ki?? Hány éves vagy, királyfi? :-)
Többnyire közös megegyezést ajánlanak. Ez végkielégítést is jelent, ha pár éve már ott dolgozol. Jó esetben néhány hónap felmentési idő (= fizetést kapsz, de melózni nem kell bejárni). Ha ez letelt, irány a munkaügyi központ. Regisztrálsz, papírmunka, álláskeresés. Ideális esetben vagy te, vagy a munkaügyi központ talál új állást. Mikor én legutóbb ebben a helyzetben voltam, már a regisztráció végén szóltak nekem, hogy az én végzettségemmel kellene ember ide, meg oda.
süti beállítások módosítása