Idejében el kell kezdeni a közszféra túlélő show-jára való felkészülést, mert sok a versenyző, kevés az állás. Bár még van egy kis idő, de nem árt, ha már most tudjuk, milyen lehetőségeink vannak.

Szinte mindenki biztosra veszi, hogy a legtöbb minisztériumban a főosztályvezetőkig mindenkit, osztályvezetői szinten pedig sokakat azonnal le fognak cserélni.

Így aztán a potencionálisan érintettek körében elkezdődött a nagy játék, avagy hogyan jöjjünk ki ebből a mindenképpen szar helyzetből a lehető legjobban. Akik előre gondolkodnak, és nem bízzák magukat a következő kormányra, több spekulációs vonalon indulhatnak el.

Először nézzük, melyek a leggyakoribb feltételezések, mit gondol az egyszeri köztisztviselő, kit hogyan fognak eltávolítani.

A kulcsszó általában az átszervezés. Ha átszervezés miatt megszűnik a munkaköre a ktv-nek, el lehet bocsátani, probléma letudva. Márpedig a pletykákból az derül ki, hogy átszervezések lesznek szép számmal.

A kicsit hosszabb ideig tartó megoldásnál először a vezetői megbízatást visszavonják, így rögtön zuhan egy nagyot az érintett fizetése, így ha kirúgják, jóval kevesebbet végkielégítést kell fizetni neki.

Szóba jöhet még az is, hogy valamilyen fegyelmi vétséget szórnak a beosztottra, ami miatt azonnal el lehet bocsájtani, és még fizetni sem kell.

Nyilván számtalan módja van még a kirúgásnak, ellehetetlenítésnek, stb, de jelenleg ezek a közszájon forgó elméletek, ezektől tartanak leginkább.

Most lássuk, hogyan védekezzünk úgy, hogy némi esélyt adjunk a túlélésre, vagy ha arra már nem is, de legalább emelt fővel (é.: végkielégítéssel) távozhassunk.

Általános eljárás, hogy a kevésbé feltűnő embereinket, akik nem voltak a legbelsőbb körben, de azért jó pajtik voltak, eltesszük egy kisebb, nem annyira fontos osztályra, magyarul eldugjuk az ellenség szeme elől. Ennél a lehetőségnél arra lehet számítani, hogy mire a fejesektől eljutnak erre a szintre, már alig marad olyan ember, aki ismeri az adott intézményt belülről, így jól jöhet a szaktudása, tapasztalata, talán békén hagyják.

Azok a munkatársak, akik szintén úgy vannak vele, hogy éppen nincs a zsebükben egy jó kis állásajánlat, és szívesen maradnának addig is a minisztériumban, amíg ez meg nem történik, viszont szerződéses vagy egyéb, nem közalkalmazotti viszonyban állnak, a főnökük jóindulatával hirtelen köztisztviselőkké válhatnak, ami máris biztosabb talajt jelent, és egy kicsivel nagyobb esélyt a túlélésre.

Mind közül a legbizonytalanabb azoknak a helyzete, akik pozíciójuknál vagy munkakörüknél fogva szorosan kötődnek a regnáló hatalomhoz, vezető pozícióban vannak, és így ha valami biztos van az életükben, akkor az a májusi útilapu. Sokan közülük politikai tanácsadói státuszban vannak, ez azt jelenti, hogy nekik automatikusan lejár a szerződésük az új kormány érkeztével, ezzel nincs is gond, de vannak közöttük olyanok szép számmal, akik rendes köztisztviselői státuszban várják a sorsukat. Ez utóbbiaknak anyagilag a legkedvezőbb megoldás az lenne, ha még a választások előtt kirúgnák őket.

Ez aztán a magyar közigazgatási helyzet egyik legabszurdabb vívmánya: a hálás főnök azzal tenné a legnagyobb szívességet a legjobb embereinek, hogy nemes egyszerűséggel kirúgja őket.

A miniszterelnök persze megtiltotta ezt az eljárást. Most erre mit mondjunk? Láttunk mi már aktán kukacot.

(a témát később még folytatjuk, az elméletet gyakorlati példákkal, jogi háttérrel megspékelve, ha majd még forróbb lesz a talaj…)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.