2010.04.01. 11:50
Április bolondja valójában május
Ha áprilist nevezzük bolondnak, akkor minek nevezzük majd májust? Várhatóan akkor állnak munkába majd az új miniszterek. Vajon mire számíthatunk az első hónapban: példastatuálási rohamra?
Elképesztő, már csak tíz nap, és valami történik. Hogy mi, azt még nem tudjuk pontosan, de biztos nagy kavarodás lesz először. Most a minisztériumokban a szoros értelemben vett szakmai munkán – és persze a kampányon - kívül más nem nagyon történik, pillanatokon belül a teljes leállás és agyhalál állapota áll be. Ezt nyilván alaposan felrázza majd a szavazás első fordulójának eredménye, az igazi találgatások majd akkortól lesznek érdekesek. Akkor már mindenki érezheti az új idők új szeleit, vagy azt is mondhatnám, hogy addigra, de minimum a két forduló között minden köztisztviselő érezheti már a Fidesz leheletét a nyakában. (Most belegondoltam ebbe a képbe, és összerándultam. Pártlehelet. De szép szó.)
A minap csodálkoztam el azon, hogy a háttérintézményekben még reménykednek abban, hogy őket békén hagyják, hiszen ők nincsenek kirakatban. Muhaha, gondoltam, majd pont ezen múlik. Kellenek a helyek, a jó helyek, a megbízható emberek - érzésem szerint a Fidesz egy percig nem fog habozni, hogy bebiztosítsa magának ezeket. És valahol megértem őket. 8 év böjt a mértéktartókból is kihozza a habzsolást.
Az igazi változások azonban májusra várhatóak. Ha április a bolond hónap, akkor félve gondolok arra, hogy milyen lesz május? Akkorra állnak munkába az új miniszterek, talán már az első döntések is megszületnek, én átadhatom a munkámat (már ha erre lesz igény egyáltalán), kereshetek újat, a jövőbeni volt kollégáim pedig várhatják az ítéletet. Ami vélhetően nem - teszem azt - nyolc és fél évre szóló munkaszerződés lesz, hanem sokkal inkább gyors eltávolítás.
Példát kell statuálni, és ezt tegnap óta komolyan is vehetjük.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pakolunk.blog.hu/api/trackback/id/tr911886508
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lüke 2010.04.01. 14:25:54
ne várd a májust:)
Ramsas Samuilovich Perepiteinikov 2010.04.01. 18:28:02
Tegyük fel, hogy a köztársasági elnök május 20-ig, 24-ig összehívja az országgyűlés alakuló ülését (nyilván a lehető legkorábbi időpontra és csak az ország kormányozhatósága érdekében), képviselői indítványra módosítják a házszabályt, meghozzák a minisztériumok felsorolásáról szóló új törvényt, másnap Mesterházy Attila (vagy akárki, a választásokon győztes párt első embere) előadja az új kormány programját. Vita - majd a következő napon a parlament elfogadja a kormányprogramot és ezzel szavaz a miniszterelnökről is. Ekkor a miniszterelnök (kormányzó, kancellár, gauleiter) bemutatja kormánya tagjait, esküt tesznek, oszt jónapot.
Megalakult az új kormány. Ha nem a fentebb névvel említett személy alakít kormányt, még aznap az új miniszter, embereivel bemegy a minisztériumokba és amíg a formális átadás-átvétel zajlik, a kommandó (hogy is hívják: komisszárok) feltépik az irodák ajtaját és a következő kérdések feltevése után: Kik maguk és mivel foglalkoznak? - beazonosítják az embereket a kezükben tartott listákon szereplő nevekkel. Rosszabb esetben mindenkit kizavarnak a József nádor térre, József Attila utcába, Szalay utcába, Bem térre stb és az ajtóban állva hangosan olvassák azok neveit, akik visszamehetnek. Az utcán maradóknak a személyzetisek azonnal elkészítik a közszolgálati jogviszony megszüntetéséről szóló levelet, átveszik a belépő-kártyákat. Ők egy későbbi időpontban az alagsorban átvehetik majd az irodában maradt néhány személyes holmijukat.
Ugyanezen a napon a háttérintézményekben is lezajlik valami hasonló esemény, azzal a különbséggel, hogy az első számú vezető eltávolítását követően mintegy két hétig kell várni az alacsonyabb beosztású, de azért még főnöki sarzsit viselők eltávolítására.
Az új emberek felvételével pedig azért nem lesz gond, mert a közszolgálati törvényt az elsők között módosítják: eltörlik a felmondási időre járó juttatást és a végkielégítést (mintegy a zemberek elvárásainak eleget téve, hiszen irritáló, hogy valaki csak azért, mert elküldik, pénzt kapjon). A munkaügyi bíróságon meg majd kereshetik az igazukat. Hahaha. (Majd egyszer írok erről.)
Az új munkatársak felvétele előtt nem lesz kötelező a pályázat, amit egyébként is ki lehet játszani megbízással, határozott ideig tartó munkaviszonnyal stb. Mindezeket a jogszabályokat egyszerű többséggel módosíthatja az országgyűlés, ha akarja.
És hogy lesz-e elegendő szakember, akik pótolni tudják az elküldötteket? Hát hogyne. Egyelőre nem szakemberek, de három hónap után az önbizalmuk - amit eddig a feltétlen párthűség táplált - tovább nőhet, ha nem követnek el ordító hibát.
És akik azt mondják, hogy túlzok, annak csak példaként hozom az 1998-as kormányváltást követő személycseréket. A rendszerváltáskor nem rúgtak ki, aláztak meg annyi embert, mint akkor. Ja, hogy nem is volt rendszerváltás, hanem majd most?
(Megjegyzésekre felkészülve: igen, bőrönd összecsomagolva, útlevél a zsebben. Pedig semmi félnivalóm nincs, nem kellene hogy legyen. Nem tettem olyat, amivel embernek, polgárnak, hazámnak ártottam. Csak az elmúlt nyolc év kormányainak köztisztviselője voltam. Nem politikai alapon kiválasztva. Felkészült szakember. Közszolga. A törvények betűje és szelleme szerint is. Ránk nem lesz szükség.)
Megalakult az új kormány. Ha nem a fentebb névvel említett személy alakít kormányt, még aznap az új miniszter, embereivel bemegy a minisztériumokba és amíg a formális átadás-átvétel zajlik, a kommandó (hogy is hívják: komisszárok) feltépik az irodák ajtaját és a következő kérdések feltevése után: Kik maguk és mivel foglalkoznak? - beazonosítják az embereket a kezükben tartott listákon szereplő nevekkel. Rosszabb esetben mindenkit kizavarnak a József nádor térre, József Attila utcába, Szalay utcába, Bem térre stb és az ajtóban állva hangosan olvassák azok neveit, akik visszamehetnek. Az utcán maradóknak a személyzetisek azonnal elkészítik a közszolgálati jogviszony megszüntetéséről szóló levelet, átveszik a belépő-kártyákat. Ők egy későbbi időpontban az alagsorban átvehetik majd az irodában maradt néhány személyes holmijukat.
Ugyanezen a napon a háttérintézményekben is lezajlik valami hasonló esemény, azzal a különbséggel, hogy az első számú vezető eltávolítását követően mintegy két hétig kell várni az alacsonyabb beosztású, de azért még főnöki sarzsit viselők eltávolítására.
Az új emberek felvételével pedig azért nem lesz gond, mert a közszolgálati törvényt az elsők között módosítják: eltörlik a felmondási időre járó juttatást és a végkielégítést (mintegy a zemberek elvárásainak eleget téve, hiszen irritáló, hogy valaki csak azért, mert elküldik, pénzt kapjon). A munkaügyi bíróságon meg majd kereshetik az igazukat. Hahaha. (Majd egyszer írok erről.)
Az új munkatársak felvétele előtt nem lesz kötelező a pályázat, amit egyébként is ki lehet játszani megbízással, határozott ideig tartó munkaviszonnyal stb. Mindezeket a jogszabályokat egyszerű többséggel módosíthatja az országgyűlés, ha akarja.
És hogy lesz-e elegendő szakember, akik pótolni tudják az elküldötteket? Hát hogyne. Egyelőre nem szakemberek, de három hónap után az önbizalmuk - amit eddig a feltétlen párthűség táplált - tovább nőhet, ha nem követnek el ordító hibát.
És akik azt mondják, hogy túlzok, annak csak példaként hozom az 1998-as kormányváltást követő személycseréket. A rendszerváltáskor nem rúgtak ki, aláztak meg annyi embert, mint akkor. Ja, hogy nem is volt rendszerváltás, hanem majd most?
(Megjegyzésekre felkészülve: igen, bőrönd összecsomagolva, útlevél a zsebben. Pedig semmi félnivalóm nincs, nem kellene hogy legyen. Nem tettem olyat, amivel embernek, polgárnak, hazámnak ártottam. Csak az elmúlt nyolc év kormányainak köztisztviselője voltam. Nem politikai alapon kiválasztva. Felkészült szakember. Közszolga. A törvények betűje és szelleme szerint is. Ránk nem lesz szükség.)
Ti utolsó kommentek