Érdekes bejegyzést találtam a választások utáni hely/fejcserés támadásról az Üzleti blogon, Közigazgatás és választások címmel. Ajánlom minden rémült ktv-nek, pláne, mert hamarosan átléphetünk a kettes fázisba (tanácstalanság) - de erről majd később.

Szóval ilyeneket olvastam itt pl.: 

A köztisztviselői kar fontos része az államigazgatásnak. Ők tartják életben az államot. Ehhez megfelelő végzettség, gyakorlat és rutin szükséges. Jelentős zökkenések nélkül működő államban ez természetes, és a feltételek egyike sem elengedhető tényező.

Meg pl. ezt:

A köztisztviselők – bármilyen politikai nézeteket is vallanak – hivatalból lojálisak a mindenkori kormányhoz.

Erről eszembe jutott, anno én hogyan is lettem köztisztviselő. Hát igen, az is egy kormányváltás után volt.

Egy ismerős szólt, hogy az ismerősének az ismerőse éppen embereket keres, és küldjek életrajzot, hátha behívnak interjúra, nem baj, ha vidéki vagyok. Behívtak. Aztán szerződéssel felvettek szánalmas fizetésért. Na, nem munkaszerződéssel, hanem megbízásival, hahaha, ami már akkor sem volt éppen jogilag elfogadható, de mégis mindenki elnézte és gyakorolta, mert státusz nem volt, a munkát meg el kellett végezni valakinek. Na, így telt el másfél év, aztán egy döbbenetes besározási kísérlet fura kompenzációjaként hatalmas irigykedés közepette kineveztek ktv-nek - részben szociális alapon, részben munkabeli érdemeim elismerése végett, részben pedig azért, hogy megkövessenek, mert egy pártszimpátiámmal kapcsolatos hipotézis miatt majdnem kirúgtak. Külön vicces volt, hogy egyes kollégáim azt feltételezték, hogy az ellenkező oldalhoz való tartozom, és ők meg azért utáltak. Mindkét irányból kaptam a zuhanyt.

Meghökkentő élmény volt a versenyszférából bekerülni ebbe a nehézkes rendszerbe. Mivel korábban is hasonló tevékenységet végeztem, a tapasztalat inkább a közigazgatás útvesztőiben való eligazodáshoz kellett. Meg ahhoz, hogy hozzászokjak: a szakmaiságnak sokszor semmi köze a döntésekhez. Nincs olyan ktv., akinek ne kellett volna már olyan feladatot elvégeznie, amivel egyáltalán nem értett egyet emberileg vagy szakmailag. És mikor próbált érvelni, hogy ezt vagy azt nem így kéne megoldani, akkor jött a válasz, hogy fent így döntöttek, és kész. Miért? Csak. Ezt átéltem négy különböző fővezér alatt, és egyiknél sem volt különbség ezen a téren.

Határozottan és büszkén jelentem ki, hogy a lojalitásom megkérdőjelezhetetlen. És bizton állítom, hogy ez igaz a ktv-k többségére is. De számomra ez a lojalitás nem éppen a kormányhoz való hűséget jelenti. Hanem sokkal inkább ahhoz a területhez, amit szolgálok. És amikor jönnek az ilyen "CSAK"-típusú döntések, akkor a szakemberként én is mindent bevetek, hogy mentsem, ami menthető. Hogy a dilettáns tanácsadók és a politikai érdekek ne tegyék tönkre teljesen, ami értékes és (még) működik. Vonatkozik ez egyébként a saját renomémra is. Mert nehéz úgy magas színvonalú munkát végezni, hogy közben leég a pofámról a bőr. De eddig sikerült megőriznem a gerincemet.

A hazának tapasztalt, az adott területen a teljes rendszert átlátó és ismerő, politikailag és emberileg elfogulatlan szakemberekre, rendíthetetlen vérköztisztviselőkre van szüksége. Nélkülük ez az ország már összeomlott volna. Jó lenne, ha ezt már mindkét (vagy hány) oldalon felfognák végre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.