Vége a munkaidőnek - legalábbis a legtöbb hivatalban. Ilyentájt szinte egyszerre távoznak a helyes kis köztisztviselők és közalkalmazottak az irodaházakból. Érdekes egy látvány ez, már többször végignéztem mindenféle szögből. Ahogy távoznak hirtelen a főbejáraton, mintha kiokádná őket az épület.

Van valami szánandó ilyenkor a ktv-kben, ahogy sietve robognak haza a vaskos táskáikkal, szatyraikkal, alig várva, hogy megszabaduljanak a munka nyűgétől, az ostoba döntések miatt rájuk kényszerített feladatoktól, az idegesítően hosszú értekezletek emlékétől, a kispályás és frusztráló belharcoktól, a menza szagától, a papucsos titkárnőktől, a kilónyi aktáktól és a vánszorgó ügyektől.

Persze minden viszonylagos. Három hónap múlva ilyenkor már biztosan sokan lesznek, akik utolsó munkanapjaikat élik majd a hivatalukban. És akkor majd pont erre vágynak: a sok és izgalmas munkára, a megoldandó feladatokra, a kreatív, proaktív és kooperatív értekezletekre, a motiváló vetélkedésre, a várva várt ebédszünetre, az anyamaci titkárnőkre, a saját nevükkel ellátott aktákra és megannyi fontos (köz)ügyre.

Azon az április végi pénteken bizony egészen más jelent majd a munkaidő vége ...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.