"Everybody be cool. You be cool." - talán ez a klasszikus is lehetne a mottónk, de nem megy, mindenki csak kapkodja a fejét.

Jönnek a hírek dögivel: "Orbánék lefejezték a köztisztviselőket", "Tizedelés a közszférában", "Indoklás nélkül mondhatnak fel a köztisztviselőknek", "Ünnepnapra felmondólevelet kaphatnak", stb.

Ha ez még nem lenne elég, akkor fokozza a helyzetet a tegnapi hír: Orbán Viktor azt javasolja, hogy a hatvan napon túli végkielégítések és egyéb, béren felüli juttatások - mint szabadságmegváltás, titoktartási pénz - a költségvetési szférában legyenek megadóztatva 98 százalékkal.

Persze, azon köcsögök miatt, akik csak az egyes esetekben nagyon is vérlázító és mindőnket megdöbbentő végkielégítések miatt mentek el dolgozni a közszférába, azok miatt valóban nem árt egy ilyen rendelkezés. De az ilyesmi korántsem általános. A közszférában levő kisemberekre mindig is vonatkoztak a törvények, kötelességeket és jogokat is adva nekik. Őket, a dolgozó szakembereket, akik nem a körmüket reszelték egész nap, hanem igenis hasznosak voltak, megilletné a jog, hogy ha már kirúgják őket, akkor tegyék ezt méltányosan és emberhez méltóan. Végülis a köztisztviselő is ember, még ha vezetőik nem is (voltak) feltétlenül azok, de ezért a beosztottakat büntetni - na az erkölcstelen és igazságtalan.

Az a sokat látott, anno a versenyszférából lenyúlt kolléga pl., aki egyedülálló apukaként gondoskodik a lányáról, most majd a megcsonkolt felmondási idő, a megtizedelt végkielégítés és a kvázi nulla szabadságmegváltás miatt úgy kerül 54 évesen utcára, hogy nem tudja, szeptemberben miből vesz a lányának tankönyvet vagy miből fizeti a szépen megemelkedett devizás hitelét (köszönjük, Lajos!), mert hát közben eltelt 12 év, ő sem lett fiatalabb, és a versenyszférában nem kapkodnak az 50+-os korosztály után. Majd nem fizet adót, mert nem lesz miből, és majd mehet segélyért a munkaügyi központba, vagy betegszabira, vagy mit tudom én. Ebben az országban sokaknak van tapasztalata abban, hogyan kell az állam tőgyét munka nélkül fejni, de hogy a több ezernyi köztisztviselőt is erre kényszerítik, az egészen elképesztő és megalázó.

Az is sokat mond, hogy a hír hallatán hányan mentek el szabadságra, hogy mentsék, ami még menthető. Nekem pl. 52 napom van bent, mert tavaly ahányszor el akartam menni legalább egy hétre, nem engedtek el. Most meg adózhatok majd utána 98%-os kulccsal. Ki várhatja el ezek után, hogy ott üljünk bent, amikor már közvetve megmondták, hogy nem tartanak ránk igényt, csak még technikailag nem tudnak elhajtani?

A szakszervezetek persze hiába sipákolnak, tojnak a fejükre, mert eleddig hiába kecsegtettek bennünket a Nemzeti Együttműködés Rendszerével. Ha az új rezsim az együttműködést a mostani cselekedetei szerint értelmezi, akkor még sok meglepetésre lehet számítani.

Kérdezik tőlem az ismerősök, ha bajunk van, akkor mi miért nem megyünk tüntetni? Hát igen, jó kérdés. Kormány ellen tüntető kormánytisztviselők... - ez finoman szólva is érdekes esemény lenne. De talán ideje lenne szert tenni valami tökösségre és kivételesen nem csak a közt, hanem kicsit saját magunkat is szolgálni. Bár kiállni a politikamentes közigazgatás mellett egyáltalán nem önös érdek.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.