Na, ez egy érdekes hét volt.

Ma például négyen kérdezték meg tőlem, hogy nálunk mi újság - természetesen mindenkit egyértelműen az izgatott, hogy telnek a napjaink a Nagy Kivégzés előtt. Persze mondtam, amit elégségesnek gondoltam, húzogattam a vállam, mint kirúgás előtt álló jó ktv-hez illik, s közben azért megtudtam, hogy máshol sem telik jobban az idő.

Magyarán mindenki próbálja végezni a dolgát, dolgozni a hosszú távú projekteken, készülni az évente zajló eseményekre, satöbbi, és közben mindenki próbál megtudni valamit. Bármit. De hát itt - mint azt a korábbi posztokban is ragoztuk már - semmit sem lehet tudni.

Eljött hát a tanácstalanság fázisa. Senki sem tud semmit. Emiatt senki nem dönt el szinte semmit. Így aztán senki nem költ semmire. Na, persze nincs is pénz, amit el lehetne költeni - egyrészt amúgy sem, másrészt meg a moratórium miatt. Ha még véletlenül mégis volna, akkor - bármilyen értelmes célra is menne - nem írja alá senki a kötvállt. Már senki sem vállalja a felelősséget. Emiatt nem haladnak az ügyek. Nem történik semmi érdemi. De azért mindenki úgy csinál, mintha veszettül dolgozna.

Nem csoda, hogy olyan érdekes minden új információmorzsa. "Hú, őt kimenekítették, na persze!" "Basszus, ha június előtt küldenek el, akkor pont nem leszek jogosult a három hónap végkielégítésre..." "Szerintem azért a főosztályvezető-helyettesek közül nem fogják mindet kirúgni." 

Az ember hallgatja ezeket, megválaszolja az érdeklődő kérdéseket, és közben tudja, hogy az empatikusnak tűnő faggatózás mögött ügyesen leplezett aggodalom áll. De a kérdező igazából nem értünk aggódik, hanem saját magáért.

Mit akarhat a Fidesz? Ez a legfőbb kérdés sok szempontból, de mi, ványadt köztisztviselők most önzőn csak magunkra gondolunk. Sajnos a választ csak Orbán tudja, vagyis igazából még ő sem. Variációk mindenesetre akadnak bőven a sajtóban, úgyhogy jobb híján most mi is a felmerült modelleket vázoljuk röviden.

Egyre csak a sötétben tapogatózunk, de a jövő kormánypártja azért már kezdi felkapcsolgatni a villanyt, szóval halványan körvonalazódik már a közszolgák jövője.

"A Világgazdasági Fórum éves versenyképességi rangsorát tartalmazó jelentés értékeli az állami infrastruktúrát is, ebből kiderül, hogy borzasztó rosszul állunk. (…) De nem a személyi állomány nagyságát minősítik versenyképtelennek, hanem az eljárásokat."

"Mi úgy gondoljuk, hogy igenis szükség van a tehetséges fiatalokra a közigazgatásban. Ráadásul ez a terület a fiatalok számára már régóta nem vonzó. Ezért is kell visszahozni az életpályamodellt, mérsékelt anyagi előnyökkel, de nagyobb szociális biztonsággal, mint amit a versenyszféra kínál. A bürokrácia átalakítása viszont, hangsúlyozom, nemcsak személyi, hanem főként eljárási kérdés."

A búcsúzásra való lelki felkészülés egyik fázisa, hogy megpróbáljuk felerősíteni azt a részét, ami biztosan nem fog hiányozni, így győzködve magunkat, hogy jól van ez így, sőt, ennél csak jobb lehet. Naivak persze nem vagyunk, tudjuk, hogy ez így sántít, mégiscsak itt húztunk le x évet (személy szerint hetet), mazochisták pedig nem vagyunk, ergo valami jó csak volt benne. Ez így is van, de engem ez most nem érdekel, mert ez a poszt nem erről szól.

Érdekes bejegyzést találtam a választások utáni hely/fejcserés támadásról az Üzleti blogon, Közigazgatás és választások címmel. Ajánlom minden rémült ktv-nek, pláne, mert hamarosan átléphetünk a kettes fázisba (tanácstalanság) - de erről majd később.

Szóval ilyeneket olvastam itt pl.: 

A köztisztviselői kar fontos része az államigazgatásnak. Ők tartják életben az államot. Ehhez megfelelő végzettség, gyakorlat és rutin szükséges. Jelentős zökkenések nélkül működő államban ez természetes, és a feltételek egyike sem elengedhető tényező.

Meg pl. ezt:

A köztisztviselők – bármilyen politikai nézeteket is vallanak – hivatalból lojálisak a mindenkori kormányhoz.

Erről eszembe jutott, anno én hogyan is lettem köztisztviselő. Hát igen, az is egy kormányváltás után volt.

Folytatódik a "bebetonozott káderek"-saga (lásd itt és itt vagy itt, sőt egy újabb variációban itt).

Répássy képviselő úr igen előrelátó és taktikus kérdésére megkapta a választ: a 14 minisztériumban a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok összesen 479 vezető köztisztviselőt neveztek ki; közülük 297-nek 2013-ban, 96-nak 2014-ben, 76-nak 2015-ben, kettőnek pedig 2016-ban jár le a vezetői megbízása.

Ez nagyon nyomasztó lehet, mert a posztokat már nyilván elkezdték odaígérgetni a nekik megfelelő embereknek. Viszont ahhoz ki kell rúgni csaknem 500 vezetőt, ám ennyi főktv elbocsájtása baromi sok pénzbe kerülne, és ekkora kiadást azért nem szeretne a Fidesz sem, meg hát elég nehéz is lenne megindokolni a közvélemény felé.  

Tehát nem lehet csak úgy nekiesni a lefejezési procedúrának, nem árt kicsit gondolkodni is előtte. A politikus azt ígérte: ha pártja alakíthat kormányt (márpedig más opció csak igen vibráló fantáziával képzelhető el), megtalálják a módját, hogy a politikailag elkötelezett vezetők ne akadályozzák a következő kormány működését:

"Kétségtelen, hogy ez a törvényi rendelkezés akadályát képezi annak, hogy a közigazgatási szakemberek körében politikai tisztogatást letessen végezni, lehetővé teszi azonban azt, hogy a munkáját szakmailag rosszul végző vezetőktől meg lehessen válni."

Tehát a főktv-k már tudhatják, mire számítsanak. A Fidesz nem csinál titkot a haditervből: majd jól bebizonyítja, hogy az aktuális vezetők jó szarul végezték a munkájukat, hogy elherdálták az állam pénzét, hogy ők a felelősek minden rosszért, miattuk van H1N1, tanárverés, gazdasági világválság és földrengés Haitin, mindegy, csak vesszen a férgese.

A lényeg, hogy szakmai és áh, egyáltalán nem politikai tisztogatás lesz.

Egy dolog biztos: az ügyes és rátermett munkajogászoknak igen jól megy majd a szekér az elkövetkező egy-két évben. 

Tegnap "Melyik párt katonáit, ki és hová betonozza be?!" címmel kicsit zavaros nyílt levél jelent meg az OKM honlapján, amelyben a tárca „betonba zárt főosztályvezetői” reagálnak a legutóbbi kommentben is említett Magyar Nemzetes cikkre.

„Az alapkérdés persze az, hogy miért is kell idő előtt visszavonni egy szakmailag jól felkészült, kellő közigazgatási és vezetői tapasztalattal rendelkező, megkérdőjelezhetetlen lojalitású vezető megbízatását csupán azért, mert olyan időszakban kezdte meg beosztási ciklusát, amikor még nem volt lényeges az időszámítás.”

Idejében el kell kezdeni a közszféra túlélő show-jára való felkészülést, mert sok a versenyző, kevés az állás. Bár még van egy kis idő, de nem árt, ha már most tudjuk, milyen lehetőségeink vannak.

Szinte mindenki biztosra veszi, hogy a legtöbb minisztériumban a főosztályvezetőkig mindenkit, osztályvezetői szinten pedig sokakat azonnal le fognak cserélni.

Így aztán a potencionálisan érintettek körében elkezdődött a nagy játék, avagy hogyan jöjjünk ki ebből a mindenképpen szar helyzetből a lehető legjobban. Akik előre gondolkodnak, és nem bízzák magukat a következő kormányra, több spekulációs vonalon indulhatnak el.

Először nézzük, melyek a leggyakoribb feltételezések, mit gondol az egyszeri köztisztviselő, kit hogyan fognak eltávolítani.

Már túlestem pár miniszter- és kormányváltáson, és nagyjából mind az alábbi forgatókönyv szerint zajlott le (legalábbis a beosztottak szintjén):

1. fázis: lazulás
2. fázis: tanácstalanság
3. fázis: szorongás
4. fázis: nirvána
5. fázis: újrakezdés (már akinek)

Vannak jellegzetesen minisztériumi gyakran ismétlődő kérdések, köztük sok olyan, ami kormánytól, párttól, épülettől, kortól, nemtől és évszaktól függetlenül, amíg világ a világ, és benne legalább egy irodaépület áll, valahol biztosan elhangzik. Ezek persze pszeudo gyik-ok, hiszen a legtöbb esetben nincs rá válasz, vagy ha van is, azt már előre lehet tudni. Lássuk csak, mik ezek, a teljesség igénye nélkül:

- Megyünk ebédelni?
- Megyünk kávézni?
- Megyünk cigizni?
- Akta kell róla?
- Mikor lesz már péntek 2 óra?
- Már fél 5 van?!
- Ezt miért nekem mondod? (ha munkáról van szó)
- Nagyon be vagyok havazva, nem tudná valaki más megcsinálni?
- Biztos, hogy még ma kell?
- Főnök elment már?

Feltűnt azonban egy újabb, eddig csak igen ritkán hallható kérdés. Mióta pontosan tudjuk, hogy mikor jön el a változások kora, azok körében, akik biztosra veszik kirúgásukat, illetve eleve olyan szerződésük van, ami a kormányváltáskor lejár, egyre gyakrabban hallani ezt a kérdést válaszként, főleg, ha egy hosszabb távú munkáról van szó:

- … arra a kis időre?
 

Vége a munkaidőnek - legalábbis a legtöbb hivatalban. Ilyentájt szinte egyszerre távoznak a helyes kis köztisztviselők és közalkalmazottak az irodaházakból. Érdekes egy látvány ez, már többször végignéztem mindenféle szögből. Ahogy távoznak hirtelen a főbejáraton, mintha kiokádná őket az épület.

Van valami szánandó ilyenkor a ktv-kben, ahogy sietve robognak haza a vaskos táskáikkal, szatyraikkal, alig várva, hogy megszabaduljanak a munka nyűgétől, az ostoba döntések miatt rájuk kényszerített feladatoktól, az idegesítően hosszú értekezletek emlékétől, a kispályás és frusztráló belharcoktól, a menza szagától, a papucsos titkárnőktől, a kilónyi aktáktól és a vánszorgó ügyektől.

Persze minden viszonylagos. Három hónap múlva ilyenkor már biztosan sokan lesznek, akik utolsó munkanapjaikat élik majd a hivatalukban. És akkor majd pont erre vágynak: a sok és izgalmas munkára, a megoldandó feladatokra, a kreatív, proaktív és kooperatív értekezletekre, a motiváló vetélkedésre, a várva várt ebédszünetre, az anyamaci titkárnőkre, a saját nevükkel ellátott aktákra és megannyi fontos (köz)ügyre.

Azon az április végi pénteken bizony egészen más jelent majd a munkaidő vége ...

És szólá az Elnök (vagyis a KEH), és kinyilatkoztatá az ő akartát, mely szerint igen, igen, igen: április 11-én és 25-én mehetünk, mi kedves állampolgárok az urnák elé – aztán meg majd eredménytől és egyéb döntésektől függően az urnákba.

Elvileg ma jelenti be Sólyom László köztársasági elnök a 2010. évi országgyűlési választás időpontját - legalábbis így értesült az MTI. Mivel az államfő decemberben arról beszélt, a lehető legkorábbi időpontra fogja kiírni az országgyűlési választást, így annak első fordulója valószínűleg április 11-én, második fordulója április 25-én lesz.

Különösen tetszik ebben a talán-helyzetben, hogy ezt a döbbenetesen sok lényegi, pontos és az újdonság erejével ható információt egy rendkívül hivatalosan hangzó közigazgatási forrásból tudja az MTI. LOL

Tehát ami jelenleg biztos: valamikor tavasszal választások lesznek, ennek időpontját valamikor bejelenti a köztársasági elnök, és mi ezt valamikor megtudjuk, aztán valamikor a Fidesz nyerni fog, így valamikor egy időszak véget ér, valamikor eljön az ex lex állapot, valamikor feláll az új kormány és a főtisztviselői kar, és maaajd valamikor döntenek a fejünkről: marad vagy hullik.

Sokéves közigazgatási tapasztalattal a hátunk mögött is úgy érezzük, hogy kicsit kívülállók vagyunk ebben a világban. Nemrég aztán arra is rájöttünk, hogy hamarosan tényleg kívülállók lehetünk: közelegnek a választások. Arra vagyunk kíváncsiak, ki hogyan éli meg azt a várhatóan nem izgalommentes időszakot belülről – a közigazgatás bugyraiban.

Nem tartjuk meg magunknak a kizárólagos jogot, hogy beszámoljunk a következő három hónap eseményeiről, hiszen nem lehetünk ott mindenhol: ezért kérünk mindenkit, aki insider, ossza meg velünk történeteit. Előre szólunk, nem politizálni akarunk, és nem nevekre vagyunk kíváncsiak, majd jól körbeírjuk a helyszínt és a szereplőket, hogy véletlenül se lehessen beazonosítani őket. Ahogy a szerzőket se. Elvégre ki tudja, talán túléljük.