Pakkolo 2010.05.31. 12:36

OMFG

Az új kormány úgy döntött, mindent lesöpör a színről, amit elődei alkottak. A kereszténydemokrata és nemzeti kormány úgy döntött, a kormányzati honlapok elé tesz egy angol szlenget, ami isten nevét említi. Ütős kezdés, sokat elárul az üzenő félről. Csak nem biztos, hogy azt, amire számítottak.

Képzelem, milyen sokat agyaltak, hogyan sokkolhatnák a leginkább a felhasználókat, mi lehet az az üzenet és forma, ami azonnal és hatásosan célbatalál. Igen, biztos sokat brainstormingoltak, hogy ilyen nagyszerűen vicces ötlet lett belőle.

Nem tudom másképp mondani, mint hogy ez vérlázító, egyben röhejesen gyerekes, arrogáns és kicsinyes lépés volt részükről. Egy mozdulattal nullának minősíteni mindent, válogatás nélkül, és ezt így a világba kiáltani - olyan, mint amikor a grundon jön az újabb fiúcsapat és dühből, izomból intéz el mindenkit, csak mert megteheti. És még jópofának is tartja.

Félreértés ne essék: én nem azt mondom, hogy minden jól működött, sőt, valóban ráfér egy jó kis ráncfelvarrás az állami honlapokra. Azt sem tartom teljesen elvetendőnek, hogy egységes arculat legyen, ami bár egyszerűen hangzik, nem biztos, hogy megkönnyíti a navigációt.

Arra is kiváncsi vagyok, hogy a csúcsminisztériumok honlapjait hogyan vonják össze, ennyi információt szerintem nem bír el egy honlap anélkül, hogy az egyszeri felhasználó ne vesszen el benne. Az e-ügyintézést is meg kell oldani, valamint az elektronikus információszabadságról szóló törvényt is be kell tartani emellett. Ez utóbbi eddig is így volt, csak annyi kitétellel, hogy a minisztériumi honlapok között óriási eltérés van a megvalósítás sikerességében. Volt már arra kísérlet 4 éve, hogy a honlapoknak egységes legyen az arculata, ami végül kudarca fulladt: volt, ahol nem is lett új logó, csak a címer és a név, volt, ahol meg megtartottak valamit a régi arculatból. A lényeg: ha a Fidesz most elhatározza, hogy megcsinálja, nem kétlem, hogy megteszi, de nem a nulláról fog építkezni. Nem is teheti, hiszen olyan információkat tartalmaznak ezek az oldalak, amikre az állampolgároknak nap mint nap szükségük van.

Én kikérem magamnak, hogy azt akarják elhitetni, lenullázhatnak mindent, azt is, ami érték, ami jól működik. És mindezt úgy, hogy egy angol szlengrövidítést tesznek ki, amiről a felhasználók nagy része azt hiszi majd, az új minisztérium rövidítése. Igen, ott van a Wikipédia link - kösz szépen, ez biztosan sokat segít azokon, akik épp az érettségit akarják megnézni, akik az árvízi védekezésről vagy az újinfluenzáról akarnak hivatalos információkat olvasni.

És teszi mindezt egy magát nemzetinek mondó kormány. Sőt, kereszténydemokrata és nemzeti. Angol szleng és Isten neve egy mondatban. Ha így gondolták a megújulást, lelkük rajta, én majd jól szórakozok, de remélem egy halvány pillanatra eszükbe villan, hogy a saját szavazóik nagy részének röhögnek az arcába ezzel a húzással, de minimum értetlenkedést és bosszúságot okoznak a felhasználóknak. Remélem, a megújított honlapoknak nem ez lesz a fő profilja.

Az egészről meg röviden csak ennyit: OMFG!

BREAKING: Jófej hackerek úgy döntöttek, visszapoénkodnak a kormánynak: meghackelték a wikipédiát, az OMG jelentése ezentúl Orbán Majrézik Gyurcsánytól. :)))))
 
GIGALOL!!!!! - remélem, ezt értékelitek!

Nos, a negyedik fázisba léptünk. Ez a senki és semmi földje, téren innen, időn túl, maga a nirvána, még és már nincs főnökünk, senki sem tudja, mi vár rá, nem kapunk feladatokat, nem várnak tőlünk semmit, ugrásra készen ülük és várunk.

A múlt héten sorban jöttek a búcsúlevelek, sajnos a többségük elég közhelyes és patetikus volt.

Leállt az iktatórendszer - azaz minden.

A miniszteri névtábla lekerült, mi meg fogadásokat teszünk arra, meddig maradhatunk a szobánkban, illetve, hogy mikor tudjuk meg, mi is lesz velünk.

Mindenesetre az újak már itt vannak átadás-átvételre.

Név nélküliek, nem létezők és gazdátlanok vagyunk.

Folyt. köv.

 

in.sider.in 2010.05.26. 17:56

Utolsó hét

Ez az "utolsó hét", és látszik is. Az összminisztériumi szorongás érezhetően erősödik, bár a többség még mindig képes valami egészen sajátos "köztisztviselős" mosolyra.

A dohányzóban egyre több elméleti fejtegetés hangzik el a jövőnkről, mondván, hogy "ezt a kormánytisztviselős dolgot úgysem tudják megcsinálni, mert a köztársasági elnök megvétózza", és hogy "az EU-ban nem lehet senkit csak úgy indoklás nélkül kirúgni, úgyhogy majd ott perelhetünk", meg hogy "vannak, akiknek már üzentek, hogy maradhatnak", sőt szóba került az ún. "halállista" is, amit a leendő Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium leendő vezetői állítottak össze, és tartalmazza mindazok nevét, akiket az egyes tárcáktól el kell majd küldeni.

Közben a már felszabadult főnöki szobákat elkezdték feltérképezni az utódok, van olyan, amelyikre többen is ácsingóznak.

Más szobákban könnyezve dobozoltak a titkárnők, hogy már megéltek pár ilyet, de most valahogy sokkal kiborítóbb az egész folyamat.

Akik biztos kilépők a kormányváltás során, azon morognak, milyen készületlenül áll az apparátus a kiléptetések előtt, még azt sem tudni, kinek milyen igazolást kell kivel mikor hol aláíratni, hogy mehessen, akinek amúgy is kell.

Közben házon kívülről jött az infó, hogy az ejtőernyősök (pl. és pl.) miatt már minden (hamarosan volt) minisztériumi dolgozóra rákerült a bélyeg, így már akkor sem fogják őket felvenni másik állami intézményhez, ha esetleg hasznosak lehetnének a másik helyen, ahová nem ők nyomulnak, hanem hívják őket, hogy ne vesszen kárba a szakértelmük.

Az átadás-átvétel mikéntjéről sem tudni semmit még azon kívül, hogy az Navracsics Tibor közleménye szerint "az új kormány megalakulása utáni első munkanapon, május 31-én, hétfőn minden minisztériumban megtörténik".

Alakul ez, mint púpos gyerek a prés alatt. 

A szakszervezetek egyhangúan tiltakoznak a Fidesz-KDNP-nek a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvénymódosító javaslata ellen, amelynek ma lesz általános vitája a parlamentben.

A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) elfogadhatatlannak tartja a még csütörtökön beadott indítványt, mely kormánytisztviselői jogviszonnyá alakítaná a Ktv. hatálya alá tartozó államigazgatási szerveknél dolgozók jogviszonyát, egyben lehetővé tenné, hogy a munkáltató bármiféle indoklás nélkül, két hónapos felmondási idővel válhasson meg az alkalmazottól - ráadásul úgy, hogy a döntés ellen nincs jogorvoslat. Ebben az esetben még az Mt. szerint mindenkit megillető felmondási védelem (pl. a táppénz, a terhesség, a szülési szabadság, a GYES, GYED időszaka, stb.) sem érvényesül. A törvény hatálya a központi államigazgatási szervekre, a kormányhivatalokra és a rendvédelmi szervek nem hivatásos állományú tagjaira terjed ki; azonban nem érinti az autonóm államigazgatási szerveket és helyi önkormányzatokat - egyelőre...

"Hidegzuhanyként ért minket a javaslat. Példátlan az elmúlt 20 év történetében, hogy mintegy 60 ezer ember munkáját érintő döntést a szakszervezetekkel való előzetes egyeztetés nélkül hozzanak meg" - kommentálta a Népszavának a Fidesz-KDNP javaslatát Bárdos Judit,a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete főtitkára. "Egyértelmű, hogy az elbocsátások és leépítések gyorsításának érdekében terjesztették be ezt a javaslatot. Más különben miért lenne ennyire sürgős? Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a közigazgatás szakma, amit lassan lehet megtanulni. Nem biztos, hogy az elbocsátottak helyére felvett fiatalok egyből meg tudják oldani a ráháruló feladatokat".

Fehér József, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének főtitkára szerint a közigazgatásban nincs emberfelesleg, és reméli, hogy nem a fűnyíróelvet alkalmazzák majd az átalakításnál. A közszférában jelenleg is 10-12 órát dolgoznak egyes kollégáik.

Az OKM példás gyorsasággal reagált a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény tervezetének hírére: üzembe helyezett egy defibrillátort, és gyors életmentésre képzett ki néhány munkatársat, emeletenként egyet-egyet.

Csak üdvözölni tudjuk az előrelátást és gondoskodást, amellyel a Oktatási és Kulturális Minisztérium óvja a dolgozóit, gondolom, mindenki nagy megkönnyebüléssel fogadta a hírt - miután elolvasta a mai hírekben, mi vár rájuk a Fidesz törvényjavaslata szerint.

Képzeljük el egy átlagos, szakmájához értő, több kormányváltást megélt középkorú köztisztviselőt, aki ma reggel még kétségbeesetten szisszent fel az izgatott munkatársakkal együtt, amikor kiderült, hogy sokévnyi közszolgálat után olyan könnyedén rúghatják majd ki őt, mintha legalább is személyesen felelne minden rosszért, ami az elmúlt nyolc évben történt, és a(z eddig) törvényileg járó végkielégítését sem kapja majd meg, amire azért számított volna, hiszen nem könnyű ötvenesen elhelyezkedni újra. Nem csoda, ha ilyenkor az embernek felmegy a vérnyomása, össze-vissza ver a szíve, hőhullámok kínozzák, és majdnem szívrohamot kap, amikor elképzeli, hogy valami suhanc veszi majd át a helyét, akinek már szakvizsgáznia sem kell, hogy bekerüljön a minisztériumba.

Ám ekkor hirtelen, mint egy simogató, hűs kéz, jön a hír: a munkáltató gondoskodik arról, hogy ne essen baja, amikor mindez bekövetkezik: üzembe helyeztek egy defibrillátort, és kijelölt munkatársakhoz lehet majd bekopogni, akik szakszerűen elsősegélyben részesítenek, esetleg újraélesztenek, kinek mire van jogosultsága. (Reméljük a KSZF nem harározza meg az ellátandók jogosultsági szintjét, miszerint vannak a ragtapasz-szintűek, az stabil oldalfekvés és Heimlich-fogás szintűek és végül a VIP, a defibrillátor jogosultságú munkatársak.)

Azért jó hír ez, lássuk be, az állam mégse hagyja magára azokat, akik oly sok éven át szolgálták. Sőt, ha valakinek szerencséje van, és pont a házban áll le a szíve, a jövőjéről is gondoskodik.

 

(Az OKM a Magyar Vöröskereszttel együttműködve, az "Elsősegély: Pont Érted" Program keretében vezettebe a fenti intézkedéseket. Hogy miért pont mától? Ez nyilván a véletlen műve)

 

 

 

Újabb fejlemények a köztisztviselők háza táján. Átolvastam a kormánytisztviselőkről szóló törvénytervezetet, és hát húha…

Már eleve a szó: KORMÁNYTISZTVISELŐ – nagyon komoly, ennek súlya van. Ez nyilván nem lehet akárki, pedig már ktv-nek lenni sem volt az.
A 4. szakaszból látható, hogy kormánytisztviselő csak felsőfokú végzettségű, angol/német/francia nyelvvizsgával bíró ember lehet. (Bár a nyelvvizsga fokozatát nem írják, tehát akár alapvizsga is lehet…) Ez mondjuk oké. De itt derül ki az is, hogy központi államigazgatási szerv középiskolai végzettségű kormánytisztviselőt nem alkalmazhat. Ehhez képest viszont a 19. szakaszban már megállapítják a középfokú végzettségű kormánytisztviselők különböző helyeken kapható illetménykiegészítésének mértékét. Hát lehet, hogy nem vagyok egy jól képzett munkajogász, de itt mintha némi ellentmondás lenne.
 
A következő kedvenc részem a 8. szakasz, amelyben benne foglaltatik, hogy a kormánytisztviselői jogviszony indoklás nélkül megszűntethető, majd a 9. szakaszban jön az, hogy a lemondási és a felmentési idő max. 2 hónap. Eddig indoklás kellett, és a felmentési idő a közszolgálatban eltöltött jogviszony alapján 2-8 hónap lehetett. Ennyit a ktv-k sokat irigyelt előjogairól.
Na, persze az külön vicces, hogy a sokat emlegetett végkielégítés csak a politikai (fő)tanácsadókról szóló résznél említődik meg, illetve a vegyes rendelkezésekben a munkaviszony megszűnésénél – ami viszont végképp összezavar. Megszűnhet a kormánytisztviselői jogviszony, de még lehet munkaviszony? Hohó, aztán később (22. oldal) kiderül, hogy az eredeti változat is érvényes marad – a köztisztviselőkre. De ki lesz itt köztisztviselő? Mi van???
 
De hátra van még a lényeg. A megoldás. Az átmeneti rendelkezések szavai szerint:
„E törvény hatálybalépésével az 1. §-ban felsorolt szerveknél foglalkoztatott köztisztviselők és ügykezelők közszolgálati jogviszonya kormánytisztviselői jogviszonnyá alakul át, ide nem értve a közigazgatási államtitkárokat és a helyettes államtitkárokat . Az érintetteket e tényről a törvény hatályba lépését követő hatvan napon belül az államigazgatási szervnek tájékoztatnia kell.”
Tehát mindenkit ótómatán átalakítanak, aztán meg már eccerű és ócó lesz kirugdosni, akit csak akarnak. Nem kell indokolni, és csak max két hónapot kell utána fizetni. Oszt szevasz.
 
Még csak nem is titkolják (indoklás, 30. o.):
"Ezzel megnyílik a lehetőség a szükséges átalakítások racionális költségvetési terhek melletti végrehajtásához."
 
A fiúk felnőttek és tanultak mások hibáiból, az biztos.

 

in.sider.in 2010.05.18. 12:53

Ebédszünet

Na, végre van Parlament, úgyhogy mi, kis csavarok a közigazgatási gépezetben is megismerhettünk végre néhány ránk vonatkozó fontosabb elképzelést.

Már tudjuk, hogy tényleg alaposan átalakítják, szétrobbantják, átnevezik, összeolvasztják a minisztériumokat.

Örömmel értesültünk arról, hogy visszatérnek az életünkbe a közigazgatási államtitkárok – halleluja!

Tágra nyílt szemekkel olvastuk, hogy a Fidesz mentesíteni kívánja a politikától a közigazgatást – a terv amúgy nagyszerű, mi őszinte szívvel drukkolunk, de azért ne vegyék zokon, ha van bennünk némi kételkedés. Például amiatt, amit a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvénytervezet 35. oldalán a 67. §-ban olvastunk:
(4) A főosztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi és osztályvezetői megbízásra javasolt személyről a közigazgatási államtitkár tájékoztatja a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkárát, aki a javasolt személlyel szemben a tájékoztatást követő tizenöt napon belül kifogással élhet. A kifogásolt személy nem nevezhető ki főosztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi, illetve osztályvezetői munkakörbe.
Hát ez azért elég érdekes, lássuk be.
Ahogy az is, hogy még mindig nem tudni, az új rendszerben hány állami vezető és államtitkár, szakállamtitkár lesz. Most 20 államtitkár és 51 szakállamtitkár van. A jövőben ugyan kevesebb miniszter, de az eddigi információk alapján minimum 30 államtitkár lesz, és ki tudja, hány helyettes államtitkár… Ebből a szempontból a legérdekesebb helyzetben talán a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma lesz, ahol a parlamenti és a közigállamtitkár mellett lesz még oktatási, egészségügyi, szociális, sport és kulturális államtitkár, sőt még lehet, hogy munkaügyi is. Na, és ezek alatt lesznek még mindenféle helyettes államtitkárok is. Hogy klásszikusokat idézzek: „Teatyaúristen/ótejóég!”
 
Közben már napi számlálót vezettem be arról, naponta hányszor és hányan kérdezik meg a következőket:
- Te tudsz valamit?
- Mik a terveid?
- Van már valami változás?
- Nálatok milyen a hangulat?
- Hogy vagytok? – Tudod, hogy értem…
Ma eddig hárman voltak.
 
Ja, és a legviccesebb: végre megkaptam nyolc hónapra(!) visszamenően a telefonszámlám. Be is fizettem, erre megkérdezték, hogy ezért sietek vele ennyire, mert én IS kilépek? És megdöbbentek, mikor mondtam, hogy nem tervezek ilyesmit, csak úgy, szimpla kötelességtudatból intéztem el. Ahogy máskor is. Őrület. 
 
Hamarosan jelentkezünk újra. Addig is trallalá, tralallá, pritty, pretty, prütty.

 

Köszönjük a sok hozzászólást az előzőekhez, igen tanulságosak voltak, sok indulattal, és nem kevés megfontolandó véleménnyel, javaslattal – reméljük, a döntéshozók is olvassák majd ezeket.

Igen, a közigazgatás átszervezése nem tűr halasztást. Én elég ideje ktv vagyok ahhoz, hogy lássam a rendszer hibáit, és nagyon is örülök minden értelmes változásnak. Ezen a blogon sem vitattuk soha, hogy leépítés kell, hogy változás kell. Nagyon is kell.
 
Az ügyfélfogadással foglalkozó hivataloknak bőven van még mit fejlődnie – noha tapasztalataim szerint nagyon sokat javult a helyzet az utóbbi években. Bár én mindig úgy kezdem a folyamatot, hogy felmegyek a www.magyarorszag.hu-ra, bejelentkezem időpontra, elolvasom, mit kell vinni. Így aztán ha odamegyek a megadott időben a megadott papírokkal, öt perc alatt végzek. Az utóbbi években mindig így jártam – útlevél, jogsi, személyi, járműátírás, bármi. Az ügyfélszolgálatosok nem a körmüket reszelték, hanem gyorsan, frappánsan intéztek mindent – akár a VII., II. vagy XI. kerületben jártam, akár a Központi Okmányirodában. Egyszer kellett csak várnom: egy bevásárlóközpontban levő önkormányzati kirendeltségen, mert akkor és ott valami hülye hálózati hiba miatt egy gép sem működött.
Egészen más tészta volt az az eset, amikor a jogsimat szereztem. Ott ugyanis ahhoz, hogy egyáltalán rám nézzen a vizsgabiztos, perkálni kell előre keményen. Félreértés ne essék: nem azért, hogy elnézze a hibámat, hanem hogy egyáltalán esélyem legyen átmenni, még ha nem is vétenék. Mindenki fizetett persze, mint kórházban szülésnél.
A közigazgatás más területeken is fejlesztésre szorul, különösen ami a felesleges és papírkényszeres bürokráciát illeti – lásd az itt olvasható nevetséges esetet is.
 
Az államigazgatás sem elég hatékony. És igen valószínű, hogy jóval kevesebb, de hasznosabb emberrel eredményesebb lehetne. Mégis milyen nagy felzúdulást váltott ki, amikor a Gyurcsány-kormány megpróbálkozott a minisztériumokban teljesítményértékeléssel. Hogy csak az kapjon bármilyen többletet, aki átlagon felül – tehát nem csupán jól – teljesít. Azok nem utálták csak, akik amúgy is 100% felett dobták be magukat. Persze a rendszer messze nem volt igazságos, hiszen csak a köztisztviselőkre és a közalkalmazottakra vonatkozott, holott nem csak ők dolgoznak itt: vannak megbízási szerződésesek meg normál foglalkoztatottak, stb. Az ő munkájuk miért nem számít? Ja, hogy megbízási szerződéssel nem is lehetne senkit állandó dolgozóként alkalmazni? Áhá.
 
Némileg más szemlélettel, de az Orbán-kormány is úgy tervezi módosítani a köztisztviselői törvényt, hogy az a "teljesítményorientáltságra" összpontosítson. Őket azonban nem a kiválóan elvégzett munka elismerése vezérli ebben. Tarthatatlannak vélik ugyanis, hogy Magyarországon az államigazgatás az egyetlen terület, ahonnan alkalmatlanság, elégtelen munkavégzés miatt nem lehet elbocsátani. Ez a más megközelítés, de nagyon is indokolt, és természetesen ez is fontos. Engem is rohadtul idegesített, hogy számos olyan közvetlen kollégám volt, akikről évek múltán sem tudtam kideríteni, mégis mi a túrót csinálnak bent egész nap, akik hisztire, betegségre vagy anyám macskájára hivatkozva minden munkát ledobtak magukról és mindig nekünk kellett megoldani helyettük a feladatot. És közülük csak egytől sikerült nagy nehezen megválni. Az ilyen ne legyen itt. Menjen haza, és vakarja ott a vakarnivalót.
 
Egyébként ha már itt járunk, az is zavaró, hogy rengeteg nyugdíjas is van itt. Minek? Miért veszik el a munka- és tapasztalási lehetőséget a fiataloktól? Miért nem lehet frissíteni? Miért nem lehet a helyükre kellő időben új embereket kiképezni, bejáratni? Innen miért csak úgy mennek el a nyugdíjasok tényleg nyugdíjba, amikor már végképp nem tudnak mit kitalálni? Mikor már „menekülni” kell?
 
A közszférában dolgozni már régóta nem zsíros bödön és nem is nyugdíjas állás, de ne is legyen az. Mert különben úgy járunk, mint az egyetemekkel, ahová csak bejutni nehéz, de aztán valahogy csak elvégzi mindenki, bármilyen lusta vagy hülye legyen is, aztán meg lobogtatja a diplomáját, ami mögött semmilyen használható tudás nincs.
Igen, tapasztalt, megfelelő tudással bíró, és több nyelvet beszélő szakemberek kellenek az államigazgatásba (is). Mindegy, hogy újak vagy régiek. Csak értsenek ahhoz, amihez kell, és tudjanak dolgozni.
De az nem helyes, ha fűnyíró elv alapján, vagy ha politikai és nem szakmai alapon dől el, ki a jó szakember. A versenyszférában sem jó érzés, ha valakit mondjuk azért picsáznak ki, mert nem nyal be eléggé a főnöknek, vagy mert valaki aljas módon kifúrja. Én is onnan jöttem ide, láttam már karón varjút. És ha politikai alapon, mindenféle szakmai mérlegelés és indoklás nélkül rúgnak ki hozzáértő embereket, az ugyanilyen megalázó. Ilyet is láttam már eleget. Ezért írtam korábban, hogy elbocsátások esetén különösen fontos az alapos mérlegelés, az indoklás, az egymás szemébe nézés. De sajnos mindig csak sunnyogás van.

 

in.sider.in 2010.05.06. 09:58

Harmadik fázis

Ünnepélyesen bejelenthetem, hogy immár egyértelműen a harmadik fázisba léptünk: kollektívan szorong mindenki a hivatalban.

Egyrészt mert nem tudni, a főfejeseken túl kik lesznek a vezetők.
Másrészt mert nem tudni, mikortól jön az új garnitúra.
Harmadrészt mert nem tudni, hogyan alakítják át az intézmények belső rendszerét.
Negyedszer mert nem tudni, ki megy és ki marad, és mi alapján döntenek majd erről.
Ötödször mert nem tudni, ki költözik és hová.
Hatodszor mert nem tudni, ki és hogyan vezényli le az átmeneti időszakot, az átadás-átvételt.
Hetedszer pedig mert nem tudni, miként fog működni a hétköznapokban az új kormányzati struktúra.
 
Hirtelen csak ennyi jut eszembe.
Én mindenesetre már szortíroztam és összepakoltam a benti holmimat, akármi is következik, ne jöjjek zavarba.
Persze mindenki faggat, mi lesz, mintha én egyszerű köztisztviselőként bármi többet is tudnék annál, mint amit az újságok megírnak. Kissé idegesítő, mikor meglepődnek azon, hogy gőzünk sincs, mi és hogyan zajlik majd az elkövetkező hetekben. Valóban azt hiszik, hogy minket tájékoztatnak, velünk egyeztetnek, hogy számít a véleményünk? Eddig sem, eztán sem.
Nem tett jót a folyosói közhangulatnak az sem, hogy a Blikk már öles betűkkel közölte, hogy KIRÚGÁSOK VÁRHATÓAK A TÁRCÁKNÁL, kezdődik a „fűnyírás”, mert összevonják a minisztériumokat. Nem mintha váratlanul ért volna az információ, de azért nyomtatásban mégiscsak más, mint fejben. Keserű mosolyt csalt az arcomra, hogy a Fidesz ugyanúgy nem mondott semmit a leépítésekről, ahogy korábban az MSZP is megpróbálta ezt a témát elsunnyogni. Politikusok. Phha.
 
Orbán Viktor többek között ezt mondta a Tényekben este:
„Szerintünk Magyarországon a legfontosabb erőforrás az maga az ember. Persze van gazdaság, meg tőke, meg hadsereg, meg rendőrség, de az igazi erőforrása az országnak, amire építeni lehet, és amiből építkezni lehet, azok maguk a magyar emberek.”
Remélem, tudja, hogy a több ezernyi köztisztviselő is ember. Magyar ember. Akikre bizonyíthatóan érdemes építeni. És nagyon sokan szavaztak közülük is a változásra. Remélhetőleg nem szívják meg.

in.sider.in 2010.04.29. 16:33

Gyorsjelentés

Alig néhány nap telt el a 2/3 óta, máris van itt egy-két érdekes dolog.

  1. A főnökünk jövő héttől már egyáltalán nem lesz itt. Hipp-hopp, új helyen kezd. Hipp-hopp nincs főnökünk. Kopp.
  2. Ma volt egy kollégánk utolsó napja itt, de a gépét már elvették tőle, mondván, az utolsó nap már úgysem kell neki.
  3. Akut dobozhiány van, és néhány fontosabb irodában a nagytakarítást is megkezdték.
  4. Egy csomó ismeretlen ember jelent meg a házban, de kedvesek, mindenkinek köszönnek.
  5. Mint kiderült, nem lesznek „csúcstárcák”. Tehát „csúcsminiszterek” sem. De a lényeget csak hétfőn tudjuk meg, úgyhogy továbbra is mindenki nyugodtan játszhatja a nagy össznépi találgatós társasjátékot, azaz tippelgethet, kik lesznek a miniszterek és az államtitkárok. Izéből ez lesz, jaj, nem, az lesz, ó, azt úgysem vállalja el, és ha mégis, akkor hogy lesz?
Na, hát így.
Persze mi dolgozunk, mint ha mi sem történt volna.
Csak kormányváltás van, az élet nem áll(hat) meg.

 

Itt a hivatalban továbbra is csend és hullaszag, úgyhogy tények híján kénytelenek vagyunk a sajtóra hagyatkozni, és abból kihámozni, milyen lesz a jövő: fényes-e vagy sötét.

Szerencsére az elmúlt 24 óra bővelkedik izgalmasabbnál izgalmasabb hírekben, mivel a sajtó kínjában és éhségében harap mindenre, amire csak tud. Persze simán előfordulhat, hogy ezen "kiszivárgó belső információk" célja a szándékos félrevezetés, hogy a népnek legyen mit csócsálni a lényeg helyett. Konkrétumokra úgyis csak 25-e után lehet számítani - de talán jobban járunk, ha akkor sem számítunk gyors megvilágosodásra.

Mindenesetre a friss termés szerint megszűnik a PM - Kossuth Lajos ezt üzente?

Megtudhattuk újfent azt is, éppen kik lesznek az új kormány tagjai.

És a kedves zsurnaliszták próbálják megmutatni azt is, hogy az új kormányzati struktúra nem hogy jobb nem lesz, de egyenesen nagy szívás - kivéve a politikusoknak. Az új rendszer a források szerint ugyanis a következő veszélyekkel jár:

- Felboríthatja az eddigi rendszert
- Nehézkesebb, lomhább működés
- Átpolitizálódó irányítás
- Nehezen érvényesíthető kormányzati szándék
- Aligha várható érdemi megtakarítás
- Lehetőség a "kádercserére"

Ugyanitt újabb fejtegetéseket olvashatunk az érthetően igen sokakat foglalkoztató új humán szupermegagigatárcáról, amelyhez az egészségügy, az oktatás meg a szociális ügyek tartoznának - és persze a továbbra is mostohagyerekként kezelt kultúra.

Igazi csúcsminisztérium lenne az úgynevezett humántárca az Orbán-kormányban. Ez ugyanis az egészségügyet, az oktatást, a kultúrát és a szociális kormányzati területet is egyazon minisztérium alá vonná. A humán szupertárca annak a filozófiának a szimbóluma lehet, amely évek óta azt igyekszik sugallni, hogy a Fidesz politikájának középpontjában "az emberek állnak". Az is körvonalazódni látszik, hogy a szupertárca irányítását alapvetően kereszténydemokrata értékrend határozza majd meg, míg az egészségügy vagy az oktatás területén tevékenykedő fideszes szakpolitikusok egyértelműen háttérbe szorulhatnak.

Hát akárhogy is lesz, az nyilvánvaló, hogy ekkora zsákbamacskát még nem látott az ország. Halovány segédlila fogalmunk sem lehet, mire számítsunk az elkövetkezőkben. Nulla. Nyista. Kampó. Zéró.

Tehát vagyunk, ahol voltunk, a senki földjén levő hivatalban, a tudatlanok és megmondók országában, ég és föld között, ahol senki sem tudhat semmi biztosat, de azért mindenki beszél róla.

2 komment

Címkék: köz élet

in.sider.in 2010.04.14. 09:57

Válámi ván

Na, megvót ez a választás is, kb. az lett, amire számítottunk, bár az elempé határozott benyomulása a Parlamentbe meglepő és üdítő élmény volt, mint sör és hagyma után a Fisherman´s Friend. Kérdezgetik a barátaim, hogy nna, mi történik a hivatalban ilyenkor, és hát érzem, hogy várják a drámai állapotokról szóló beszámolókat, ám ki kell mindenkit ábrándítanom, hogy a korábbiakhoz hasonlóan még mindig az égvilágon semmi.

Magyarán még mindig a kettes és hármas fázis határán vagyunk: gőzünk sincs semmiről, mennek a találgatások, de még nincs gyomorgörcs az átalakulás miatt. Tegnap reggel fél hétkor a takarítónővel diskuráltam, és a jövőt fejtegetvén nagyon bölcsen csak annyit mondott, hogy ettől a választási eredménytől az ő törlesztőrészlete még nem lett kisebb. Persze azért érezhető a választások hatása, hiszen ezzel az egész folyamat valahogy olyan egyértelmű és testközeli lett, bár ezt nem tudnám határozottabban megmagyarázni, de nyilván mindenki érti, miről van szó. Még nem tudni pontosan mikor és mi fog történni, de hogy nagyon fog, az biztos. Van valami fura rezgés a levegőben. Kicsit több a sutyorgás, a szomorú és kényszeredett mosoly, a széttárt kar, a vállvonogatás és a felhúzott szemöldök. Nekem mindenesetre most az egyik dolgom, hogy szervezzem meg a csapatLEépítő összeröffenést (hangsúlyozottan önköltségen, mint mindig), időpont, kocsma kiválasztva, jó magyarhoz méltón sírva vígadunk mi is. Meg persze rendrakás címén kirostáltam egy csomó cuccot, amit korábban fontosnak tartottam, de most szívfájdalom nélkül hajigáltam ki őket. Költözéskor egyszerűsödnek a szelektálási szabályok.

Engem időközben valami sajátos optimizmus kerített hatalmába. Hiszen egy ilyen változás nem szükségszerűen jelent krízist, komoly lehetőséget is hordozhat magában. Tán még igaza is van Orbánnak, és valóban "itt az idő". Hogy minek az ideje, az azért némileg saját magunkon is múlik.

Mindenesetre az aggódóknak ajánlom figyelmébe Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója jóslatát, mely szerint a közigazgatás átalakítása során ugyan több tízezren elveszíthetik az állásukat, de ők - az adóreform és a vállalkozások megerősítése miatt - könnyedén el tudnak majd helyezkedni a magánszektorban. Éva asszony ugyan arra nem gondolt, hogy a két dolog között eltelik majd pár év, de semmi gond, az utóbbi időkben úgyis megtanultuk a közszférában, hogyan kell pénz nélkül életben tartani korábban sikeres közérdekű projekteket. A különbség csak annyi, hogy most mi magunk leszünk ez a projekt.

Bevallom őszintén, én nem értem ezt a szakállamtitkár-kirúgósdit. Akárhogy is böngészem, a törvény szerint pontosan ugyanannyi végkielégítést kap így, mintha csak a kormány mandátumával egy időben szűnne meg a munkaviszonya.

 2006. évi LVII. törvény

 a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról

  

11. § (2) Ha a miniszter, az államtitkár és a szakállamtitkár e tisztségét legalább három évig betöltötte, és megbízatása a Kormány megbízatásának megszűnésével, felmentésével vagy halálával szűnik meg, a hatáskörgyakorlás megszűnésétől számított tizenöt napon belül egy összegben hathavi - lemondás esetén pedig háromhavi - illetményével megegyező összegű juttatásra jogosult, amely társadalombiztosítási járulék, egészségügyi hozzájárulás - valamint a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék alapjául szolgáló jövedelem. 

Akkor meg mi értelme? Nyilván van, csak nekünk egyelőre kicsit homályos. Az nyilvánvaló, hogy a pénzről van szó, ezt mondják a folyosói pletykák is, de ez így nem kerek.

Miért kell felmenteni? Talán sejtenek valamit, hogy a Fidesz majd megtorpedózza a kormány megbízatásával lejáró vezetők végkielégítését? De akkor mindenkit ki kéne rúgni még most, nem?
Pár hónappal ezelőtt hallottam, hogy az egyik központi szervnél az alkalmazottak, akik attól féltek már akkor is, hogy kirúgja őket a Fidesz (okkal vagy ok nélkül, az most mindegy), és sok évi munka után egy vasat sem fognak kapni, mert azt könnyedén lehet úgy alakítani (lsd. pl. átszervezés), szóval ezen dolgozók felvetették, hogy lenne-e rá esély, hogy közös megegyezéssel kirúgják őket? Így megkapnák a jogos végkielégítést, és nyugodtan kereshetnének új munkát. A válasz erre hosszas fontolgatás után az volt, hogy nem. És miért nem? Morális okokból, mondták.
Majd kitüntették egymást. Most meg végkielégítik egymást.
 
Nem meglepő, de megint a KÖZtisztviselő szív, akit a hatalom, akinek dolgozott, nem érdekel annyira, hogy egy fűszálat is keresztbe tegyen érte, viszont lazán kirúgják, csak azért mert a hatalomnak dolgozott.
Miközben egyébként mondanom se kell, már rühelli a politikát, amivel persze azonosítják, hiszen minisztériumban dolgozik.
Nem tudom, pontosan miért mentették fel Székely Juditot, de követelem, hogy rúgjanak ki minden „veszélyeztetett” köztisztviselőt! Most!
 
Nem? Semmi?
 
Hát Bástya elvtársat már ki se rúgják?!

 

1 komment

Címkék: kirúgás

Ha áprilist nevezzük bolondnak, akkor minek nevezzük majd májust? Várhatóan akkor állnak munkába majd az új miniszterek. Vajon mire számíthatunk az első hónapban: példastatuálási rohamra?

 

Elképesztő, már csak tíz nap, és valami történik. Hogy mi, azt még nem tudjuk pontosan, de biztos nagy kavarodás lesz először. Most a minisztériumokban a szoros értelemben vett szakmai munkán – és persze a kampányon - kívül más nem nagyon történik, pillanatokon belül a teljes leállás és agyhalál állapota áll be. Ezt nyilván alaposan felrázza majd a szavazás első fordulójának eredménye, az igazi találgatások majd akkortól lesznek érdekesek. Akkor már mindenki érezheti az új idők új szeleit, vagy azt is mondhatnám, hogy addigra, de minimum a két forduló között minden köztisztviselő érezheti már a Fidesz leheletét a nyakában. (Most belegondoltam ebbe a képbe, és összerándultam. Pártlehelet. De szép szó.)

A minap csodálkoztam el azon, hogy a háttérintézményekben még reménykednek abban, hogy őket békén hagyják, hiszen ők nincsenek kirakatban. Muhaha, gondoltam, majd pont ezen múlik. Kellenek a helyek, a jó helyek, a megbízható emberek - érzésem szerint a Fidesz egy percig nem fog habozni, hogy bebiztosítsa magának ezeket. És valahol megértem őket. 8 év böjt a mértéktartókból is kihozza a habzsolást.
 
Az igazi változások azonban májusra várhatóak. Ha április a bolond hónap, akkor félve gondolok arra, hogy milyen lesz május? Akkorra állnak munkába az új miniszterek, talán már az első döntések is megszületnek, én átadhatom a munkámat (már ha erre lesz igény egyáltalán), kereshetek újat, a jövőbeni volt kollégáim pedig várhatják az ítéletet. Ami vélhetően nem - teszem azt - nyolc és fél évre szóló munkaszerződés lesz, hanem sokkal inkább gyors eltávolítás.
 
Példát kell statuálni, és ezt tegnap óta komolyan is vehetjük.

 

 

 

Már rég jelentkeztünk, mivel még mindig a kettes fázisban vagyunk , bár lassan már mutatkoznak a harmadik fázis tünetei. (Gyk: a fázisok) Egyik kollégám pl. nemrég az intenzíven kötött ki, mert annyira aggódik a jövője miatt, mások meg szabadságra mentek, mert hát minek is pangjanak itt a mind teljesebb nirvánában, amikor már kint tavasz van.

A minap az egyik HR-es kolléga próbált nekünk valami megnyugtatót mondani, de szegény nem volt a helyzet magaslatán, noha nyilván nem csak mi faggatjuk a lehetséges forgatókönyvekről. Hiába próbáltuk megtudni, mire figyeljünk majd, ha ez vagy az lesz, általa sem nem jutottunk előrébb. Csak annyit tudott mondani, várjuk ki, mi lesz, mert sok függ attól, mit milyen címen alakítanak, szerveznek át. „Nem mindegy, hogy egy intézmény megszűnik, vagy csak beleolvad egy másikba” – mondta, majd hozzátette, hogy azért nincs olyan munkatárs a házban, aki nem aggódik a jövője miatt, mert aki nem teszi, az nem normális.
Szóval normális vagyok. Ez azért végülis jó hír. Vagy nem is tudom.
 
Mindenesetre mi már elkezdtük tervezgetni a – most is szigorúan önköltséges – csapatLEépítő összeröffenésünket. És hát jó pár üveg ital is itt sorakozik már az irodában – jól jön az hamarosan egy-egy hervasztó/nyomasztó a nap közös lezárásához. Hiszen a „munkaidő vége” sokaknak hamarosan teljesen mást jelent majd, mint eddig…
 

Elnézést a kis szünetért, de hát annyi minden egyéb történik, szerencsére nem érünk rá folyton a bekövetkező változásokon agyalni. Persze közben zajlik az élet, repkedtek a nagy szavak az ünnepen is. Orbán gyors, kiszámítható, alkotmányos, biztonságos változást ígért, amely nem szed emberáldozatot - hát az azért érdekelne, ez utóbbit konkrétan hogy értette. Mesterházi és Schiffer a korrupció írmagját is kiírtaná, gratulálunk. Vona egyenesen azt ígérte, rendbe teszik az országot, Demszky meg az ettől való félelmét fejezte ki. Klafa. Hát nem lettünk beljebb egy szálat sem.

A sajtó ugyan igyekszik erőnek erejével némi információt kicsikarni a jövőnkről, de hát ők is a politika hálójában vergődnek, ki tudja már ott is ki kinek a kije. Mindenesetre továbbra is ellentétesek a vélemények, miként szervezik át a minisztériumokat. A legtöbbször az a verzió merül fel, mely szerint a jelenleginél kevesebb tárca lesz majd, és csúcsminisztériumokba vonják össze a rokonterületek irányítását. Ha valóban létrejönnek csúcsminisztériumok, akkor – a találgatások szerint – a miniszterek munkáját parlamenti államtitkárok segítenék, erős jogosítványokkal. Ők tkp. a politikai államtitkárok helyére lépnének.

Valószínű még, hogy Orbán visszaállítaná a szocialista-liberális kormányok idején frankón szüneteltetett közigazgatási államtitkársági funkciót. Ez biztosan sokaknak tetszene, mert a minisztériumok napi működésében még ma is nagy zavart okoz ennek a posztnak a kiiktatása, amit ezúton is ismét köszönünk.

Az első konkrétabb találgatások is megjelentek már a leendő kormány minisztereivel kapcsolatban, ugyanakkor Kövér szerint egyelőre még az sem dőlt el, milyen kormányzati struktúrát szeretne győzelme esetén a Fidesz. Egyedül az biztos, hogy levágatja a haját, ha kormányváltás lesz. Őrület.

Orbán szerint ideje csomagolni - bár nem egészen világos, hogy ki mindenkinek címezte ezt az üzenetet. Mindenesetre már csak 24 vagy mennyi nap. Majd Pakkolo kiszámolja.
 
Örvendetes hír, hogy a KSZF-től már lehet rendelni dobozokat a ki/berámoláshoz... Olyan jó, hogy vannak, akik mindenről gondoskodnak. A kiköltözésről is.

 

A minap láttam az Egek ura című filmet, amely ugyan az idei Oscar egyik nagy vesztese volt, de attól még – vagy épp azért – érdemes megnézni. A kirúgás küszöbén állóknak meg főleg.

Még sosem építettek le, bocsátottak el, dobtak ki, ezért sokat tépelődöm azon, vajon hogyan is fog zajlani maga a folyamat. Mennyi ideig fog tartani? Meddig kell vagy lehet bejönnöm az irodába? Hogyan közlik majd? Egyáltalán: ki fogja megmondani? Kapok-e majd indoklást? Ajánlanak-e a törvény szerint kötelező másik helyet? Mi lesz a rengeteg megmaradt szabadsággal, amit a munkáltatóm miatt nem tudtam kivenni? Mire kell figyelnem? Mitől kell tartanom? Mire készüljek? Fel lehet-e egyáltalán készülni az ilyesmire?
 
Persze igyekszem majd összeszedni magam és a szükséges munkajogi információkat, hogy ne csak megtörténjen velem ez az egész. Gyűjtöm a lelkierőt is, hogy ne fájjon annyira elhagynom azt a világot, amelynek immár 8 éve a része vagyok, amelynek oly sok rendkívüli élményt, tudást, tapasztalatot és lehetőséget köszönhetek, és amelyért örömmel adtam nem kevés könnyemet, verítékemet, szabadidőmet és idegsejtemet.
 
Furcsa és felkavaró ez az egész, mert jó munkaerőnek és jó köztisztviselőnek tartom magam, soha senki hátsóját nem nyaltam: van, aki azért utált, mert komcsinak hitt, van, aki majdnem kirúgatott, mert azt hitte, a Fidesz bérence vagyok. Holott csak az általam képviselt szakterülettel szemben vagyok elfogult, csak annak az érdekeit szolgáltam és védtem körömszakadtáig - nem egyszer a főnökeimmel és sokszor az önző politikusokkal szemben. És bár önhibámon kívül sajnos nem lehetek mindenre büszke, de a tetteimért tiszta szívvel, nyílt tekintettel és egyenes gerinccel vállalom a felelősséget. Nem hagyok magam mögött semmit, ami miatt nekem személy szerint szégyenkeznem kéne. Emelt fővel távozom majd.
 
Mégis félek a megaláztatástól, a lekezelő stílustól, a bántó cinizmustól. Hogy nem emberként bánnak majd velem. Hogy olyan elvek alapján minősítenek, amelyeknek semmi köze a közszolgálatisághoz. Hogy egyáltalán nem lesznek tisztában azzal, kit küldenek el.
 
Szóval, ha már menni kell, jó lenne, ha legalább úgy közölnék, ahogy a filmben teszi Ryan Bingham: empátiával, megnyugtató hanggal és meleg, barna szemekkel. Szemtől szemben. Előre is köszönöm.

Egyre jobban foglalkoztat, hogyan is fog zajlani az átadás-átvétel.


Négy évvel ezelőtt egyszer már átéltem ezt, igaz, akkor a másik oldalról, és "baráti" kézből. Emlékszem, egy ilyen procedúra senkinek sem könnyű. Akitől át kellett vennünk a feladatait, nem is a kirúgottak között volt, csak simán lejárt a szerződése. Nem hiszem, hogy haragudott volna ránk, akikre éppen rászakadt az egész átvétel, csak hát nem nagyon tudtunk egymással mit kezdeni. Mit adjon át? Ez nem egy bútorüzlet, ahol tételesen fel lehet sorolni, hogy nesze, mostantól te vigyázol a kanapéra, a szekrénynél vigyázz a jobb első lábbal, az ágyat viszik, mint a cukrot, jó munkát, viszlát.
 

A tudását, a sok éves tapasztalatát hogyan tudja egy ember egy délután vagy akár néhány nap alatt átadni a másiknak? Sehogy, nyilván.
 

Hiába érkeztünk hasonló területről, nem voltunk csereszabatosak, fogalmunk sem volt a helyi viszonyokról, neki meg arról, hogy akkor most mit is mondjon. Kérdezzünk. Jó, de mit? Kérdezni is csak akkor lehet, ha már van némi képed arról, mit fogsz csinálni. Az átadó ráadásul segítőkész volt, nem ellenséges, de mindkét oldalban nagy feszültségek voltak, az még a barátságos hangnem ellenére is érezhető volt.
Vajon tőlem mit akarnak majd átvenni? Én is hasonló helyzetben vagyok, mint négy éve az elődöm, a kormányváltással lejár a szerződésem. Akár foglalkoztathatnának tovább is, ha akarnának, elvégre szakmai munkát végzek, igaz, inkább bizalmi területen. Szóval nincs kétségem afelől, hogy találnak a helyemre más, ’megbízhatóbb’ valakit. Vajon hogy fogja fogadni azt, amit át akarok adni neki? Átadhatok-e egyáltalán bármit, megkérdeznek-e engem, vagy fejetlenül durrbele módjára mennek a maguk útján. Ha lesz valamiféle átadás, akkor hol is kezdjem? Elhisznek nekem bármit is? Vagy én leszek az ellenség, akit csak azért hallgatnak meg, hogy nehogy azt tegyék, amit én mondok? Minden rossz lesz, amit eddig dolgoztam? Nem tudhatom, de kíváncsi vagyok, mi lesz. Nem is tudom felmérni egyelőre, mekkora lesz a feszültség most, ha már négy éve is durva volt. Én mindenesetre elhatároztam, hogy barátságos leszek, és mindennel segíteni fogom az utódomat, hogy ami szakmai munkát végeztem, ne rontsa el. Csak remélni tudom, hogy szerencsém lesz, és ebben az értelemben nyugodtan tudom itt hagyni a munkahelyemet.
 

Az előbb a szívem majd kiugrott, jött egy e-mail, aminek a tárgyát láttam meg először: Készüljünk tudatosan az álláskeresésre! Hirtelen azt hittem, a házban valaki már jobban tudja nálam, mi fog történni velem, de aztán láttam, hogy csak egy állásbörze figyelemfelhívó levele volt. Huh. Kaptam egy kis haladékot.
 

Ezt a vicces című cikket találtam ma itt, ahol arról lehet olvasni, hogy egy felmérés szerint a nők azt gondolják, hogy a legfontosabb tulajdonságok a munkahely megtartásához, ha az illető megbízható, önálló munkavégzésre képes, alkalmazkodó, intelligens, kitartó és rugalmas. Ha eredményességre törekszik, teljesítményorientált, jól tűri a stresszt, szakmailag felkészült és jó problémamegoldó képességgel bír.

Hát igen. Ez mind szép. Kár, hogy azoknak, akik hamarosan engem is kirúgnak, fogalmuk sincs arról, hogy mindezek mellett számos csodálatos és a munka szempontjából igen hasznos tulajdonsággal is rendelkezem - amit a TÉR-ben is rendszeresen kifejtettem.

De még ezen felmérés szerint is egy ponton biztos bukom a dolgot: nem vagyok jó robot. Pedig - mint már korábban is írtuk - most azokra lesz szükség.

Mindenesetre a miheztartás végett megalkottam a robotika három ÚJ alaptörvényét a maradásban reménykedőknek:

  1. A robotnak nem szabad kárt okoznia a Fideszben, vagy tétlenül tűrnie, hogy a Fidesz bármilyen kárt szenvedjen.
  2. A robot engedelmeskedni tartozik a Fidesz utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
  3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.  

Mivel sokan vagyunk, akik a fej- és helycserét első alkalommal fogjuk elszenvedni, kerestünk egy tapasztalt rókát, aki már megélt jó pár ilyen helyzetet, és alaposan kifaggattuk. A válaszaitól kicsit okosabbak lettünk, viszont még borúlátóbbak.

Már öt kormányváltáson vagy túl. Láttál ezt-azt. Biztos sok érdekeset tudnál mesélni, de minket most a közeljövő miatt főleg az érdekel, mi zajlott le emlékeid szerint a közhivatalokban az 1998-as Fidesz-győzelem után?
Akkor több új minisztérium jött létre, amelyekbe egyrészt a korábbi minisztériumokból hoztak át embereket, másrészt meg kintről újakat, akiknek egyáltalán nem volt államigazgatási tapasztalata. Részben olyan embereket voltak ezek, akik segítették őket a választások előtt információkkal, részben meg valami módon a párthoz kötődtek.
Persze kénytelenek voltak a régi, tapasztalt emberekre is számítani, mert nem volt elég szakemberük – a gépezetnek működnie kellett.
Akkoriban sok magabiztos fiatalember jelent meg a hivatalokban, akiknek az volt az első feladata, hogy leszívják az öregek tudását, akikkel cserébe viszont nagyon lekezelően bántak. Folyamatosan érzékeltették a meghagyottakkal, hogy csak azért van szükség rájuk, mert van tapasztalatuk és szaktudásuk, amit el lehet tőlük szipkázni, de egyáltalán nem volt kollegiális köztük a viszony, nagyon éles vonal választotta el a régieket az újaktól.
Persze már az átszervezésben is sokan elvéreztek, de a maradók között is nagy volt a fluktuáció, sokan csak kevés ideig maradtak: a régieket fokozatosan, apránként tűntették el. Az elbocsátások többnyire közös megegyezéssel, csendesen zajlottak le.
 
Hogyan volt mindez négy évvel később?
A 2002-es csere előtt rengeteg embert szerveztek ki háttérszervezetekhez, de sokan maguktól mentek el máshová. Az MSZP is cserélt rendesen embereket, de nem olyan mértékben és mélységben, mint a Fidesz.
 
Szerinted mire lehet a soron következő kormányváltásnál számítani?
Most más a helyzet, mert sok az éhes száj, és a Fidesz már hosszú ideje szisztematikusan készül a cserére. A háttérintézményekben sok korábbi ejtőernyős Fideszes maradt, őket folyamatosan készítik fel az új feladatokra. Tehát most megvan a szakembergárda, így nagyon kevés régi emberre lesz szükség, tetszés szerint küldhetnek el bárkit, mert van elég képzett saját emberük.
 
Mit gondolsz, hogyan fognak megszabadulni a nem kívánatos dolgozóktól?
A határozott időre kinevezetteket várhatóan többnyire közös megegyezéssel fogják elküldeni. A többieket átszervezés ürügyén vagy csoportos leépítéssel lehet majd könnyedén eltávolítani. Ez igen sok pénzbe fog kerülni, de a tárcák átstrukturálásával meg tudják teremteni ehhez a jogi és anyagi hátteret.
 
Mi lesz ezekkel az elbocsátott közszolgákkal?
Ez a változás sok ezer embert is érinthet – pláne az önkormányzatok átszervezése után –, ezeknek java része várhatóan igen nehezen talál majd új állást, mert a gazdaság jelenlegi állapotában a munkaerőpiac nem tud ennyi embert felszívni, pláne nem ugyanolyan feltételekkel, mint amilyenek között korábban dolgozhattak.
A tehetségesebb, kreatívabb emberek már amúgy is távoztak a közszférából, hiszen jelenleg az államigazgatásban dolgozni nem jelent igazi karrierlehetőséget. A mostani kiesők között sok lesz tehát a régi motoros, akik a versenyszférában nem biztos, hogy labdába tudnak rúgni, mert nem elég rugalmasak és nem elég kreatívak hozzá. A diplomás, valóban nyelvet beszélő emberek nyilván könnyebben tudnak majd elhelyezkedni, de belőlük azért nincs olyan sok sajnos.
 
Tapasztalataid szerint milyen sorrendben küldik majd el az embereket?
Először a kulcspozícióban levőket cserélik le, így a kabinet tagjait, a főtisztviselőket, illetve a sajtóval és a HR-rel foglalkozó munkatársakat, aztán jönnek a különböző szakterületek. Némileg védettebbek az adminisztrációval és az üzemeltetéssel kapcsolatos munkát végző háttéremberek, és azok a szakemberek, akik nincsenek fontosabb pozícióban – tehát pl. a szakreferensek.
 
Mit tanácsolsz azoknak, akik már előre sejtik, hogy nem tartanak rájuk igényt?
Mindenképpen érdemes felkeresni egy munkajogászt, aki segíthet a felkészülésben, mert a szakszervezet segítségére ilyen időszakokban sajnos nem nagyon lehet számítani.

2 komment

Címkék: köz élet

Korán van még a gondolkodáshoz, de az már bevillant, hogy úristen, már 26-a van! Tehát már csak két hónap!

Jó, persze, nyilván nem rúgnak ki öt perccel a választások után, de azon az ominózus hétfőn, április 26-án biztosan úgy jövök be "dolgozni", hogy már minden holmimat becsomagoltam, az asztalomat és a szekrénykémet kitakarítottam, a gépemről minden személyeset lementettem.

Mert hát ki tudja, hogyan lesz ez az egész? Még sosem rúgtak ki, ezen a téren nincs számottevő tapasztalatom, csak mások esetein okulhatok.

A felkészülés és az időzített összepakolás mindenesetre nem árhat. Még van rá nyolc hetem.

 

Ma több különös dolog történt, aminek több-kevesebb köze lehet a hamarosan bekövetkező személyzeti kataklizmához.

Az egyik, hogy megkérdezték a véleményünket a nagy sikerű TÉR-ről (gyk: teljesítményt értékelő rendszer). Pont most. A vég kezdetén. Minek? A következő kormány úgyis simán eltörli. Na, nem mintha ez egy megaigazságos, szuper szisztéma lett volna, de talán kevésbé volt szubjektív, mint a korábbi „aki a főnök kedvence, több jutalmat kap”-eljárás. Na, persze bizonyos főnököknek nyalni, az is lehet nagy és értékelendő teljesítmény. Akkor már mégis inkább a TÉR. De most hiábavaló elméleti diskurzust folytatok önmagammal, hiszen a lényeg úgyis decemberben jönne, és hát hol leszek én már akkor. Ebben a TÉR-ben biztos nem.
 
A másik vicces dolog az aktuális vezetői értekezlet volt, ahol egy ideje már csak testben vagyok jelen, mivel nagy történésekre, érdemi döntésekre úgysem lehet számítani, szóval úgy adom elő, mint Gárdonyi Géza az egri várban. Csodálom – és kissé irigylem – a többieket, hogy ők még csinálhatnak valamit, ami hasznos, vagy legalább annak tűnik.
 
A harmadik esemény a gyakornokunkhoz köthető, aki 11.38-kor lelkesen megkérdezte, mit csináljon, tud-e valamiben segíteni. Kissé szégyenkezve kellett beismernem, hogy semmiben nem tud segíteni, mert nem történik semmi és várhatóan nem is fog, a pörgés ma ismét elmarad. Ha hasznos tagja akar lenni a köztársaságnak, akkor inkább menjen haza, mondtam neki, és írja a szakdolgozatát. Annak legalább van értelme.
 
És még egy igen bizarr, barbár és a praxisomban példa nélküli eset esett meg. A lépcsőházban frissen elültetett növények felét(!) valaki gyökerestül eltávolította – láthatóan nem a kiirtás, hanem az eltulajdonítás szándékával. Mindenesetre sietős lehetett neki, mert a hadművelet során jelentős mennyiségű virágföldet szórt szanaszét. Milyen párját – vagy inkább palántát – ritkító ember az, aki képes néhány értéktelen növényt ilyen bunkó, sunyi és szánalmas módon lenyúlni?
Felmerült bennem, hogy vajon mi minden fog még hasonló módon eltűnni a „kiürítés” előtt álló irodaházból? Tűzőgépek, gémkapcsok, A4-es lapok, írható CD-k meneküljetek!!!
 
Szép kis nap ez.

 

Egy újabb cikkben találgatják, hogy a közelgő kormányváltás után hol várhatóak olyan személycserék, amelyek szoros kapcsolatban állnak a politikai fordulattal.

A cikk módszeresen veszi végig a hatalomátvétel folyamatát. A területfoglalási sorrend nyilvánvaló: törvényhozás, média, pénz, belügy, egyéb és legvégül a kultúra. Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni mindehhez, mert ami engem, helyes, ügyes, képzett és szorgos köztisztviselőt érint, itt sem tudtak hasznosat mondani:
 
Nyitott kérdés, mi lesz a jelenleg hivatalban lévő ombudsmanokkal, és nem tudható, hogy a minisztériumok apparátusát milyen mélységig váltják le az új gazdák. Az államigazgatás csúcsain (nem a főhivatalnokokról beszélek) dolgozó szakemberek jelentős része – ahogyan erről több újságcikk is szólt – nem várja be a kormányváltást, hanem már lelépett.
 
Úgyhogy továbbra is csak az biztos, amit Répássy Róbert már bejelentett, miszerint a Fidesz kormányra kerülése esetén nem fogja tétlenül nézni "az ejtőernyősöket a fontos funkciókban", hiszen le akarják zárni a Gyurcsány-korszakot. Na, most erre mondhatnám, hogy én már Gyurcsány előtt kerültem a közigazgatásba, és nem is vagyok fontos, csak hasznos, de valami azt súgja, hogy ez nem fog megmenteni.

 

2 komment

Címkék: köz élet

in.sider.in 2010.02.23. 08:43

Csak nyugi

Nem nagyon tudok mikor rádiót hallgatni, de szerencsére a közszolgák felhívták a figyelmemet arra, miket mondott tegnap Tölgyessy Péter a 180 percben. Például ilyeneket:

A közigazgatást állandóan ide-oda rángatják, pedig ez az állandóság világa kellene, hogy legyen, és miközben a feladatok is nagyon változékonyak, ehhez még hozzájönnek az állandóan változó politikai elvárások is. A közigazgatás mostanra megtanulta ugyan, hogyan kell ezeket a helyzetet kezelni - formálisan igazodik, a valóságban pedig csinálja, amit szokott -, ám ez óriási terhet rak a kulcsemberekre, akik elképesztően sokat dolgoznak.

Szerinte is a középkorú, dolgos, a világot és Magyarországot is ismerő réteg az, ami leginkább hiányzik a közigazgatásból. (Tényleg kár, hogy elhajtanak, mert lassan pont ebbe a rétegbe kerülnék...)

Meg még ezt is mondta:

Az eddigi átszervezésekért mindig nagy árat fizettek a kormányok, mert a legértékesebb időt veszítették el, az apparátusok pedig nem a munkára koncentráltak, hanem arra, ki marad, és ezzel a háromnegyed, egy évvel éppen el is fogyott az erő a kormányzásra. Ebbe a csapdába, hogy a későbbi hatékonyságnövekedés délibábja miatt elveszítette az azonnali cselekvés lehetőségét, szinte minden kormányunk beleesett.

Sajnos ez a következő kormány esetében sem lesz másképp. Már ami az átszervezéseket illeti. Én személy szerint csak abban reménykedem, nem tart hónapokig, míg kirúgnak. És mivel a Fideszről van szó, ez egyáltalán nem irreális. Ők személyügyekben elég határozottan szoktak eljárni, úgyhogy nem fognak pöcsölni a közigazgatási személycserékkel sem, az biztos. A fejemet teszem rá...

A saját sorsunkról még mindig mit sem tudni (ma is bőszen vonogattam a vállam a "mi lesz veled május után?" kérdésre), viszont vannak közintézmények, ahol már nagyon is nyilvánvaló a helyzet.

A nyomorult MTV-nél például. Ott már elkezdődött a személycsere. Még nem látványos, még nem sokkoló, de azért sokatmondó. Ahogy a megkérdezettek véleménye is:

A választásokig folytatódnak a személycserék, a kormányváltáskor pedig tarolás lesz - így látja Vásárhelyi Mária médiaszociológus a Magyar Televíziónál uralkodó helyzetet. A lapunk által megkérdezett szakértők hozzá hasonlóan úgy látják, folytatódik a jobboldali hatalomátvétel, egyre több vezető posztot az ellenzéki pártokhoz köthető televíziósok vesznek át.

Így lesz az köztévéből (újra) párttévé, bár nem értem, miért van erre ilyen égető szükség, hiszen a jobboldalnak olyan már több is, nézettebb is van. De nyilván, ha már lúd, legyen Kövér - jaj.

Nem lesz ez szebb nálunk sem. A minisztériumokból fidesztériumok lesznek.

A (lelki)erő legyen velünk.

 

süti beállítások módosítása