Kedves olvasóim,

mivel én már elbocsátott kormánytisztviselőként nem részülhetek a közszféra életének mindennapi gyönyöreiből, örömmel veszek a pakolunk@gmail.com-ra érkező minden tájékoztatást. Persze megértem, ha nem sok levelet kapok majd, mert ha eddig féltek az emberek, akkor mostantól rettegnek. Ahogy kollégáimnak is kifejtettem már óvatosan: egyáltalán nem biztos, hogy az jár rosszul, akit kirúgnak. Pláne, hogy olyan embereket is elhajtottak, akik álmukban sem gondolták, hogy ez velük megtörténhet, akiknek többen egészen mást és sok munkát ígértek, és akikért sokan küzdöttek. Mostani bejegyzésemet kirúgott sorstársaimnak szánom - a "(majdnem) minden rosszban van valami jó" elv alapján.

Miért rossz most a közigazgatásban maradni/dolgozni? Mert a kirúgások még csak most kezdődnek. Mert a pallos sosem tűnik majd el: akit most éppen nem küldenek el, az sem felejtheti el sosem, hogy ezt bármikor megtehetik később is indoklás nélkül. Mert akit kirúgnak, az már nem számíthat olyan törvényi védelemre, ami az átmeneti - álláskeresési - állapotban segíti. Mert még azt sem tudni, aki jogorvoslatot kér, mire számítson. Mert káoszban és sokszor kezdő, kívülről jövő, rutintalan főnök vezetésével és munkatársakkal kell dolgoznia egy olyan rendszerben, amely a korábbinál sokkal keményebb hierarchiára épül. Mert számos olyan szakembert építettek le, akiknek szaktudása máris komoly hiányként jelentkezik. Mert a közigazgatás olyan tervezett átalakítások előtt áll, amelynek mértékéről és módjáról igazából senkinek semmi fogalma sincs. Mert a kormánytisztviselőket, hivatalnokokat külön kasztnak tekintik, tagjaikat a kívülállók kényszerből elviselik, de nem szeretik. Mert a központi közigazgatásban dolgozókkal kapcsolatban eddig is sokszor tévesen, ám rendszeresen felmerült a politikai kötődés kérdése, ami mostantól még meghatározóbbá, míg a szaktudásé másodlagossá válik. Mert a fizetések nem nőnek majd, sőt rengeteg helyen csökkenni fog a cafeteria. Mert a TÉR megszüntetésével a teljesítményértékelésből minden maradék objektivitás eltűnik. Mert a közigazgatásban dolgozni már nem (élet)pálya.

Minden tiszteletem, egyben részvétem a maradóknak, akik közül máris sokan tartják a kirúgottakat szerencsésnek. Talán nem véletlenül. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.