Nem tűntem el, csak kicsit akadályoztatva voltam. Ez a kis szünet némi reménnyel töltött el, hátha történik közben valami. És.... nem. NEM! Semmi.

Azért ez már kezd kissé vicces lenni. Eleinte ugyebár izgatottak, majd rémültek és dermedtek voltunk, mostanra azonban már hozzászoktunk ehhez az állapothoz, sőt, kedélyes beszélgetéseket folytatunk arról, ki mit (nem) csinál a minisztériumban.

Ugyanis állítólag vannak, akik rengeteget dolgoznak, de mi ebből semmit sem látunk, semmit sem tudunk. Nyilván megvan ennek is az oka - aki információval rendelkezik vagy legalább feladatokat kap, az valószínűleg maradhat. A többiekre, ránk kár energiát pazarolni.

Nem meglepő tehát, hogy mostanában a legtöbbször megvitatott téma bent az, kinek mivel telik az ideje. Az ember nem is gondolná, milyen rohadt nehéz cél, értelem és dolog nélkül eltölteni a munkahelyen nyolc órát. Nem szólnak hozzánk, nem kérdeznek, nem mondanak semmit. E-mailek nem jönnek, a telefon nem csörög. A múlt héten például kétszer szólalt meg a telefonom, de mindkét hívás téves volt. Az outlookom csak azért nem "rozsdásodik", mert néha érkezik rá valami spam meg olykor egy-egy intranetes körlevél. Aktát nem is tudom, mikor láttam utoljára. Ugyanakkor meg könyvet olvasni, tanulni vagy egyéb hasznosnak tűnő, ám privát tevékenységet folytatni meg fura lenne, mert hát ez mégiscsak egy munkahely, vagy mi. Szóval csak úgy ott vagyunk és geccsölünk.

Tulajdonképpen megvalósítjuk a külvilág által rólunk élő sztereotípiát: nem csinálunk semmit, csak kapjuk a fizetést. Kitartottak vagyunk. Ebben az a legkínosabb, hogy emiatt lassan már többe kerülünk az államnak, mintha a kormányváltás heteiben kirúgtak volna a régi feltételekkel. Ezzel szemben tőlünk még csak pár vezetőt küldtek el.

Persze állítólag megvannak már az elbocsátási listák, csak a szabadságolások miatt hiányzik még az értesítőkről az aláírás és a pecsét. Szóval jövő héten már akár történhet is valami.

Mindenesetre hálás vagyok az új kormányzatnak, amely lehetővé tette számomra, hogy olyasmit tegyek, amire éveken át nem volt időm. Hogy végre kipihenjem magam, rendezzem az irataimat, a gépemen levő anyagokat, szortírozzam a leveleimet, és végre minden hírt és cikket elolvassak, ami kicsit is érdekel. S hogy mindezért még meg is fizetnek, az már csak külön bónusz.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pakolunk.blog.hu/api/trackback/id/tr752228692

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

térfél · http://httphatterfel.blog.hu/ 2010.08.19. 15:08:52

katasztrófa! - ez a kormányprogram :( is: fizetések a semmiért - még több, mint eddig, de most már nyíltan, a nem őket választó polgárok szemen köpése.